Jump to content
OPEL MAGAZIN és FÓRUM

Keresés az oldalon

A következő eredmények a 'coupé' címkére.

  • Keresés címkék szerint

    Több címkét vesszővel elválasztva írj be.
  • Keresés szerző szerint

Tartalom típusa


Fórumok

  • Technika
    • MOTE Szolgáltatások - kedvezmények
    • Astra
    • Corsa - Tigra - Adam - Agila
    • Vectra, Signum - Insignia
    • Meriva, Zafira, Sintra, Combo Tour
    • Omega - Rekord - Commodore - Senator - Monza
    • Kadett - Ascona
    • Sportos Opelek
    • SUV, 4x4
    • Elektromos Opelek (EV, REX, PHEV)
    • TUNING!!!
    • Veterán Opelek
    • ARCHÍV - Általános műszaki problémák
    • Linkgyűjtemény
  • Találkozók-rendezvények
    • Hungarian Blitz Ring
    • Hungarian Blitz Weekend
    • MOTE - Opel Klub programajánlója
  • Magyar Opel Tulajdonosok Egyesülete - Információk
    • Klubinformációk
    • Opelforum.hu - Szabályok / Moderáció / Kérések
    • Környezetvédelem és balesetmegelőzés
  • Magyar Opel Klubok
    • OPC Club Hungary
    • GSi Club Hungary
    • Hungarian Corsa Lovers
    • Opel klubok linkgyűjteménye
    • Archívum- MOTE Klubok
  • OPC Club Hungary's Társalgó
  • GSi Club Hungary's Társalgó

Categories

  • KLUBTAGSÁG
  • Hírek
    • Aktuális hírek
    • Gépház
    • Beszámolók
    • Opel Média
    • Riportok, interjúk
    • MOTE hírarchívum
  • Technika
    • Szereld magad
    • Menetpróba
    • Típusok / Modellek
    • Általános információk
    • Műszaki információk
    • Motoradatok
    • TUNING
  • ÉN AUTÓM
    • Álomautók
    • Tuning gépek!
    • Veterán gépek!
    • Verseny gépek!
    • Utcai gépek!
    • Projekt autók - avagy felújítás alatt
  • Rólunk
    • Az egyesület története
    • Rólunk írták
    • Vezetőség
    • Hasznos információk

Categories

  • Hungarian Blitz Weekend
  • MOTE találkozók
  • Szereld Magad!

Naplók

  • Hemi Webnaplója
  • Zorro Webnaplója
  • Atommanó webnaplója
  • opeltomi naplója
  • bazs naplója
  • Stewe's Napló
  • Imre speedster's Napló
  • warwolf's Napló
  • kavics naplója
  • Paja's Napló
  • Gepard's Napló
  • greg
  • Amusing's Napló
  • Gelko's Napló
  • korimv6
  • coupe's Napló
  • mackosajt's Napló
  • Sörös Sanyi Naplója
  • Vascona's Napló
  • Boogie's Napló
  • berlina naplója
  • mantababy's Napló
  • FBalázs Webnaplója
  • aga's Napló
  • MOR16V's Napló
  • SuiciD@opelforum.hu
  • MOTE Opel Klub BLOG
  • Endlos' Napló
  • steelhand's Blog
  • Tibi(1)'s Blog
  • Loretta's Blog
  • Xray's Blog
  • RedKiller's Blog
  • mélykék76's Blog
  • cserem's Blog
  • A Kék
  • Garázs, Klubélet, hivatalos oldal - OPC Club Hungary
  • Pancho105's Blog

Keressen...

Keresse meg az eredményeket, amelyek ...


Létrehozás dátuma

  • Start

    End


Utolsó frissítés

  • Start

    End


Szűrés száma ..

Csatlakozott

  • Start

    End


Csoport


AIM


MSN


Weboldal URL


ICQ


Yahoo


Jabber


Skype


Lakhely


Érdeklődés


Autó(k)


IRSZ


Város


Cím


Polgári neved


Telefonszám(ok)

  1. Készült: 2012. június 26. kedd, 13:01 Utolsó frissítés: 2014. január 16. csütörtök, 08:06 A Világ egyetlen Astra F coupé-ak megszületése teljesen véletlenszerű volt, nem volt hosszas tervezés, gondolkozás, csak vásárlás és flexelés.... 2010 Nyarán, tesómmal munkából hazafelé jövet nézegettünk egy sedán F Astrát, hogy milyen meredek lenne 2ajtósba, lépcsős segg, két nagy ajtó,voltaképp kupénak is nevezhetjük. De egyből tovább göngyölítve az elméletet,gyorsan kialakult, hogy hát a 3ajtós oldala,küszöb,ajtó,B oszlop,hátsó oldalablak kerete meg is felelne erre a célra. Engem nagyon foglakoztatott a dolog,hiszen 2-3óra internetes keresés után sem találtam infót,hogy valaki valahol véghez vitte volna ezt a történetet,meg igazából épített sedánból nincs is sok.(itt nem a fönixes üvegszálhalmazra gondolok,abból sajnos van bőven) Így hát mindenfajta tervezést megelőzően elindult a donorok keresése. Először is kell egy sedán,aminek legyen papírja,nembaj ha törött,de lehetőleg 94-től fiatalabb legyen,és kell egy üres bódé,üvegekkel,ajtóval,és ha lehet GSi legyen,sérülés és lakatolás mentesen..... Na most pont ilyen kritériumokkal ilyen autókat találni nem lesz egyszerű,gondoltam,de hátha. Hosszas keresgélés után sedán donor egy darab sem,gsi,pedig még annyi sem volt,mikor kedves barátnőm szólt,hogy friss hirdetéskén talált egy üres gsi bódét,nem messze tőlem,hívjam fel,nézzem meg. Hát mondom,legyen,ez az első épkézláb hirdetés,megnézem. Nem hittem a szememnek,mikor megláttam. Üres !sérülés,és javításmentes!GSi bódé,ablakokkal,ajtókkal,sárvédőkkel,küszöbspoilerrel... Ez rám várt. Habozás nélkül jött velem haza,elhoztam hozzá a tárcsás hátsóhidat,és a bölcsőt a gólyalábakkal,hogy ha esetleg sikerül egy törött sedánt venni,legyen hozzá javítókészlet... Na,egyik donor pipa,de mi lesz a sedánnal? hát innen nincs visszaút,úgyhogy KELL egy sedán, mostmár nincs mese.Szintén Barátnőm talált egy hirdetést,ami nemvolt normálisan kitöltve,ráadásul kép sem volt,és törött....Mindegy,hát fel kell hívni,lesz ami lesz. A telefon másik végén egy idősebb férfi hang közölte,hogy szemből találkozott egy volánbusszal.. NA mondom jól indul,jöttek a keresztkérdések,hogy ajtók nyílnak,csukódnak-e,vontatható-e,szélvédő,keret sérült-e... Végül a válaszok alapján úgy gondoltam egy próbát megér,120ezerért volt hirdetve,akkor a sedánok 300-400ról indultak ami úgy még vállalható. Édesapámmal felkerekedve elindultunk Gárdonynak,ugyanis ott tartózkodott a sedán.Odaérve kicsit ijesztő volt a látvány,de jobban megnézve minden adott a GSI kaszniból,baj nem lehet,lássuk a papírokat. 96-os,140ezer km,C14SE,utastér szép tiszta,csomi makulátlan,rendszáma EPP....hát ő velem jön... Így került hozzám a két donor,innentől indulhat a faragás,ami úgy nézett ki,hogy ha már a sedán oldalát bontani kell,akkor ugye a sérülést is egyben ki kéne küszöbölni,így az egész oldala,a toronnyal,a zárhíddal,az alsó kereszttartóval,és a tűzfal felével ki lett cserélve a gsi-ére.A másik oldal egyszerűbb volt,ott csak a B oszlop,és az oldalablak keret lett kicserélve.Megszületett az első 2 ajtós F coupé,TR,zweitür stufenheck,kinek hogy tetszik. De ez csak az első lépés volt a sok közül. Közben kitisztult a motortér,minden felesleges luk,konzol,pöcök,akksi,tartály,kábel el lett távolítva.Majd kívül egy GSI első lököst, mocitetőt, és hátsó lököst szereztem Kóti Sp Zoltántól,innen is hála neki! :D Apropó hátsó lökös.Hát az sem a megveszem és felcsavarozom kategória. Szélességéből 2cm oldalanként keskenyítve,hosszába 19,5cm beletoldva. Az első lökös a G astra maszk miatt módosítva,hogy a lehető leggyáriasabb jelleggel foglalja el minden a helyét. Mikor kialakult a külső,ideje volt bemászni,és belül is tevékenykedni,merthát a C oszlop eltűnt,így másik helyet kellett keríteni a hátsó övnek.De ez csak egy kisebb váratlan meglepetés volt. Szerencsére sikerült egy G astra műszerfalat és ajtókárpitokat,illetve egy törött G OPC hátsó üléssort szereznem Szirbek KicsiOgre Lacitól,így hát indult a betér project. Mindez egyszerre,egy embernek sok. Nagyonsok. :D És úgy terveztem,hogy a 2011-es tuningshow hungexpón a QP-nak ott kell lennie,de mire a motorteret kifújtam,összetettem a műszerfalat,és előkészítettem a bódét,már március eleje volt. Nincs mese,kell egy félkész design,nem lehet egyhangú szürke filler,rozsdás-virágos lesz a jobb első sedán sárvédő,a gsi-é úgyis hibátlan. A tuningshown kisebb műszaki hibával,de megjelentem,viszont korántsem volt kész. 2011 év elején Vörös Peti felhív,hogy olyat talált a bontóban,hogy magam alá piszkítok. Egy gyári 200TS hátsószárny. Kell? Hát igazából ha 200Ts ha nem,nem voltam oda érte.aztán mikor már itt volt a kezembe és felpróbáltam, megtetszett.. 2011 nyarán megkapta a végleges fényezését,ami Tóth Totya Péter közreműködésével jött létre,és bekerültek az első ajtókárpitok. 2011 év vége felé kezdett összeállni a kép a belső térre,bekerültek a hátsó oldalkárpitok,így hát már tovább gondolva a sztorit,a motortérben is kéne még egy kicsit garázdálkodni,vettem egy 94-es V6 vectrát. 2012 elején sikerült megkaparintanom Gábor Rastalos Danis G OPC első üléseit,így már megvan a garnitúra,irány a helyükre. Közben a motor is összeállt,ugyanis tömítőpasztával volt összerakva a hengerfej,meg úgy kb mindent a paszta tartott....szóval szét kellett szedni,és újra összerakni,jól,és itt megköszönném Vörös Péternek a gyors helpet,illetve Sályi Zsoltinak,hogy megoldotta az évszázad hibáját....De ha már legózunk,akkor pucolunk is,minden ki tisztítva,szelepek becsiszolva,új tömítések, szimeringek,tehát nem csak bele lett csavarva.(és akkor ne is beszéljünk a clean motortér miatti átkábelezésről,az ecu kötegbe 170cm van beletoldva) Ekkor belekerült az ABS,a TC, szervokormány,továbbá elöl 284mm-es,hátul 260mm-es fékek. 2012 februárjára már szinte majdnem kész az általam kitervelt koncepció,illetve ez a mostani formája,így jelentem meg a 2012-es tuningshow-n is,és így járkálok vele. Igen,mellesleg az autó napi használatban van,télen is. Tervben van még egy-két apróság,de hát egy jó autó sosem készül el,mert mindig van mit alakítani rajta. írta: Gyumma
  2. Hogy hogyan is kezdődött a történetem a kevésbé praktikus Opelekkel? Meglepő módon az első autómmal, ami (mi más is lehetne?) egy Opel volt, jelesül egy Kadett D 1.3SR 1980-ból, bár ez még nem tudatos választás volt. Ellenben a sportos autók (ebben is Recarok voltak, sportkormány és kiegészítő műszerek) végképp belopták magukat a szívembe, talán ennek is köszönhető hogy az utód, a 2000-ben hozzám került négyajtós Kadett E (ráadásul dízel) volt az egyetlen autó, amit nem tudtam igazán megkedvelni. Ennek ellenére 4 évig használtam, aztán egyszer csak bejött a képbe a Calibra. Hogy miért pont akkor azt nem tudom, hiszen akkor már egyre többet lehetett látni belőlük idehaza is, de valamiért elkezdtek mozogni a bogarak hogy nekem kell egy olyan. Rövid tervezgetés után meg is lett, egyben ez volt az első autóm amit tudatosan vásároltam (az elsőt örököltem, a másodiknál meg nem kifejezetten Opel-t kerestem, hanem egy gazdaságos középkategóriájú autót, csak a véletlen hozta így hogy az is Opel lett): kifejezetten Calibrát akartam, és mivel a benne található motorokról akkor még mit sem tudtam, az egyetlen feltételem az volt vele szemben, hogy klíma legyen benne. Amikor meglett, akkor már egy ideje Opelklub tag voltam, így megvételkor az autókereskedő telephelyéről egyenesen a 2004-es fóti MOTE-találkozóra gurultam vele, a négy lemezfelnin 3 különböző dísztárcsával. Még ma is emlékszem mekkora derültséget keltett… Így nézett ki vételkor, még az autókereskedő telephelyén Már otthon, a Kadettről örökölt krómozott(!) alufelnikkel Megvétel után gyakorlatilag másnap rákerültek a Kadettről örökölt krómozott felnik, és akkor cseppentem bele az abban az időben már virágzó Calibrás társadalomba is, akik révén új távlatok és lehetőségek nyíltak meg előttem, nem utolsó sorban annak köszönhetően hogy a lakóhelyem közelében is élt egy tagjuk, akivel aztán barátság, majd az autók terén egyfajta rivalizálás alakult ki. Nagyjából ekkor kezdett elhatalmasodni rajtam az autofil énem, esetenként meredek túlzásokba esve, mert akkor például még potenciális beszerzési forrásnak tekintettem tuningalkatrészek terén a Homasita céget is. :D Örülök hogy később sikerül elzavarni ezt a vállamra telepedett gonosz kisördögöt. Igazából már ködbe vesznek a módosítások sorrendjei, de a felni után így lett Rieger GTS lökhárítóm, toronymerevítőm, újabb felniszettem (ez már egy 17”-es Artec R volt, feketére festve), chiptuningom, direktszűrőm (ez melléfogás volt, ment is vissza a gyári hamar) módosított hátsó lökhárítóm, ültetett futóművem (egy fix 40/40-es FK), xenonszettem és fóliázott ablakaim is többek között. Persze azért költenem is kellett az autóra: bár amikor megvettem, elég jó állapotúnak tűnt, hamar kiderült, hogy a látszat bizony csal. Az ültetés és a hátsó nyomtávszélesítő beszerelése után az első egyenetlenségnél kiderült hogy a kerék beleér a sárvédőívbe, így hát fel kellett peremeznem azokat. Ekkor derült ki hogy mindkét sárvédőn fél-fél centi gitt van a festék alatt, ami azonmód fel is pattogzott, így vihetem fényezőhöz az autót. Sajna akkoriban nem volt pénzem telifényre, viszont a módosítások (például elöl a morcosított géptető) elég gyakran megkövetelték hogy fényezőhöz járjak, aminek a vége az lett hogy a nálam töltött pályafutása végére az autó minden eleme a tetőn és a csomagtérajtón kívül újra lett fújva. Időközben viszont egészen megszerettem az autót, talán még én sem értem hogy mi volt az oka hogy ennek ellenére meghirdettem alig 3 év használat után. Mindenesetre egy meggondolatlan pillanatban felkerült a hirdetés a legismertebb használtautós portálra, aztán, érdeklődés nem lévén, meg is feledkeztem róla és boldogan használtam tovább az autót még mintegy fél évig, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon, és egy izgatott hang kérdezte hogy megvan-e még az autóm. Igenlő válaszomat hallva csak annyit mondott: ne csináljak semmit, holnap jön a pénzzel. Valószínűleg ez volt ami megszédített, mert tartotta az ígéretét, másnap megjelent és alku nélkül elvitte az autót annyiért amennyiért hirdettem. Utólag visszagondolva azóta is életem egyik legrosszabb döntésének tartom, mert időközben eléggé belopta magát a szívembe az autó. Végül 3 és fél év használat után kényszeredett mosollyal az arcomon megváltam tőle. Így nézett ki akkor, amikor elvitték: ...ez volt a végleges állapota nálam. Ettől függetlenül ma is hálásan gondolok vissza a Calibrára, mert általa is sok új emberrel ismerkedtem meg akik nem engedték hogy letérjek a fény felé vezető útról az autótuning sötét és szerteágazó ösvényén. Egyebek között a Calibra által végleg Opel-fanatikussá váltam, és kialakult bennem egy határozott kép arról is hogy az utódja csak és kizárólag egy olyan típus lehet, amit maga a gyár is szellemi örökösnek szánt: ez pedig az Astra Coupé. Azt is megfogadtam hogy nem kapkodom el az utód megvételét, ennek ellenére alig egy hónappal később már az udvaron állt a kinézett Bertone, ennek mellesleg éppen a napokban volt 13 éve. Ilyen volt akkor: Bertone, vétel után. Ha akkor tudtam volna hogy ezekben széria volt a ködfényszóró, akkor rájöhettem volna hogy törött volt A klíma itt is előfeltétel volt, és bár már akkor többet tudtam arról hogy a Coupékat milyen motorral szerelték, igazából az 1.8 nem tudatos választás volt (csak abban voltam biztos hogy az 1.6-os kevés, a Turbóban meg nem lennék hosszú életű), a belső azonnal megfogott és nem is eresztett. Viszont az autófil énemet itt már nem tudtam (és nem is akartam) visszafogni, úgyhogy első perctől bizonyossá vált hogy ez az autó sem marad gyári állapotban. Először egy felni került rá (a gyári 16”-os „hópihe mintás”), majd egy Cd-s rádió mert a kazetta a 21. században számomra már nem opció. Mivel engem zavar ha egy autóban egy létező funkció nem működik, így kellett vennem a rádióhoz egy adaptert is, mert egyszerre tarthatatlanná vált hogy a kormányon levő távirányítógombok a fejegység cseréje után működésképtelenné váltak. *** Intermezzo: A 2008-as Blitz Weekend tombola fődíja. Itt még nem tudtam hogy az enyém lesz. Nagyjából ekkortájt (egész pontosan 2008 nyarán, alig 4 hónapja volt meg a Bertone) történt hogy egy Opel-találkozón rám mosolygott a szerencse egy tombola fődíj képében, és az Astra kapott egy társat is egy 1.2-es Corsa A személyében. Isteni ajándéknak tekintettem, mivel akkor már tudtam hogy a Coupé nem lesz télen használva, így ezzel megoldódott a téli autó problémája is. Persze itt sem bírtam a véremmel, úgyhogy az eleinte teljesen alapfelszereltségű Corsát igyekeztem legalább optikailag GSi szintre felhozni: kapott gyári Corsa GSi üléseket, háromküllős sportkormányt (szintén gyári Opel), fordulatszámmérős műszerfalat, gyári Corsa SR 14”-os alufelniket, ugyanerről az alváltozatról egy hátsó szárnyat (színre fújva akkor már), és még fékfejlesztés is jutott neki: előre megörökölte az egykori Calibrám 256mm átmérőjű hűthető féktárcsáját a gyári 236mm-es tömör helyett. Szerettem nagyon, a neki szánt funkciónak megfelelően téli autónak használtam, mindig fél évente váltogattam hogy éppen ez vagy a Bertone van forgalomba helyezve, a költségek csökkentése miatt. Sajnos az akkori anyagi lehetőségeim nem engedték meg két autó fenntartását, így fájó szívvel bő 2 és fél év után el kellett adnom. Amennyire tudom, elég rossz véget ért, hagyták elrohadni Ausztriában egy út mellett letámasztva. *** De vissza a Bertonehoz: következő lépcsőfok egy egyedi autószőnyeg-garnitúra lett, valamint (merjünk nagyot álmodni) bebőröztettem a középkonzolt az ülések kárpitjával harmonizáló világos bézs színűre. Apránként jöttek az olyan módosítások mint a géptető-teleszkóp, az Insignia ablakmosó-fúvókák, a hűthető kesztyűtartó, majd az első látványosabb módosítás: egy másik lökhárító előre, a gyári OPC stílusában. Közben 2010 lett, és már a „hópihés” felnitől is ideje volt megszabadulni (igazából sosem tetszett, van egy olyan hülye kattanásom hogy azok a felnik amelyeknek tíznél kevesebb, de páros számú küllője van, nem néznek ki jól (szerintem olyanok mint egy szekérkerék)), így végül egy Saab alól került alá egy szett Rial Viper D70, 7.5x17” méretben, eleinte még 215/45-ös gumikkal. Temészetesen ebbe is bekerült a xenon, eleinte még a gyári FF-tükrös fényszórókba, aztán eljött a fényszórócsere ideje is, a gyári projektorosra. Ezzel egyidőben kerültek rá füstszínű búrájú oldalindexek is, egy szemüvegtartó a gyári kapaszkodó helyére C Corsából, majd egy újabb nagy projekt, a műszerfal ledezése. Ekkor már bent volt a tempomat is, és ha már úgyis lekerült a kormánykerék körüli burkolat, akkor beruháztam egy Veramon-féle fedélzeti computerbe is. A szezon végére így nézett ki az autó: 2010, már kezd alakulni A következő évre újabb nagy projektet vettem a fejembe: kitaláltam hogy nekem kell ülésfűtés (holott már a Calibrát sem használtam télen, talán csak az első évben), hiszen ha gyárilag rendelhető extra volt, és nem kerül túl nagy fáradtságba a kivitelezése, akkor miért ne. Azóta is egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor kapcsoltam be, de hát Mallory is csak azért akarta megmászni a Mount Everestet „mert ott van” :D Ugyanebből a megfontolásból szimatot fogott kutya módjára addig nyomoztam, amíg rá nem jöttem hogyan lehet a gyárilag beépített kipörgésgátlót kikapcsolhatóvá tenni, mert hát ilyen extra is volt az opciós listán anno. Persze ezt is pontosan ugyanolyan gyakran használom mint az ülésfűtést, de hát ha egyszer lehet, és meg tudom oldani, akkor miért ne? Azért van kakukktojás is: még a műszerfal ledezéssel egyidejűleg bekerült a tempomat visszajelzője a műszerfalba, aminek ugyan a piktogramja megvan gyárilag, viszont egyetlen G Astrában sem működik, obskúrús okokból az Opel nem építette ki ezt a lehetőséget még az eredetileg, már a gyárban tempomattal szerelt típusoknál sem. Hát nekem most már igen. Ugyanilyen „felesleges” extra az autokróm (vagyis a ráeső vakító fénytől automatikusan elsötétedő) belső visszapillantó tükör, az enyém ráadásul kakukktojás is, lévén egy BMW-ből származik (ahogy az ülésfűtés karbonszálas fűtőbetétei is), és amióta fóliázva van a hátsó szélvédő, még csak el sem kellett sötétednie egyszer sem. 2014-ben, frissen polírozott 17-es felnikkel, és már ültetve. Így már kezdett egyre jobban tetszeni az autó, de még korántsem értünk a végére: a Calibra kemény futóműve után merőben szokatlan volt a hajóhinta-szerű érzés amit ebben tapasztaltam (meg aztán örök bánatom hogy az előd Calibrához képest ez szinte „bogárhátú”, gyárilag rövidebb is majd’ 30, és magasabb 8 centivel, feltétlenül ki kellett hát köszörülnöm ezt a csorbát), így a következő lépés ebbe is egy másik futómű volt: ez kivételesen tekerhető, nem azért mert eleve ilyet akartam, hanem mert éppen jó áron tudtam megvenni, pedig már akkor tudtam hogy ha egyszer letekerem, felőlem akár össze is rozsdásodhat a menete, mert felfelé ez ugyan nem lesz sohasem tekerve . Pontosan így is történt, hosszú kísérletezés után beállt a végleges magasság: most ott tartok hogy ha 0.5bar-ral kevesebb a guminyomás, akkor már leér az eleje a kapubehajtóban, pedig még volna hová tekerni (elöl további 6, hátul 4 centi menet van még), és még koptatót is tennék rá elölre szívem szerint. Viszont ha megteszem akkor vagy örök életre az utcára vagyok száműzve és nincs többé garázs, vagy újra kell betonoznom a kapubejárót a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére. Pedig jó úton haladok: a 8 centi magasságkülönbséget ami egy széria Bertone és egy Calibra között van, most sikerült nullára redukálni (ennyit van tehát ültetve). 2014 körül a futóműnél annyi változás történt hogy a már említett RIal Viper felnik kaptak egy teli polírt, és felkerült előre a Turbo/OPC 308-as fékszettje, valamint kapott egy toronymerevítőt is, mert egy ilyen már a Calibrámban is jó szolgálatot tett anno. 2015-ben a Legendák Napján a Hungaroringen 2018, majdnem a végleges állapot. Azóta csak kevés változás történt. Ekkortájt kezdtem el kísérletezni a műszerfallal: egy netes oldal inspirációjának hatására előbb egy androidos tablet került a középkonzolba a multimédiás funkciók végett, viszont a gyári rádió is megmaradt praktikus okokból. Ehhez teljesen át kellett faragni a középkonzolt, ami ilyen alkalmakkor eleinte újrabőrözve, később fényezve lettek. Azért írtam hogy „alkalmakkor”, mert természetesen az első elképzelés nem lett jó, a fejegység túlságosan alulra került, és a műszerfal mögötti fűtésbox helyigénye miatt nem tudtam teljesen betolni a rádiót a középkonzolba, az mindig kilógott egy-másfél centit. Mivel ez így nem maradhatott, jött a B verzió, itt megszüntettem a középső szellőzőrostélyokat (és vele az elakadásjelző gombot is átmenetileg), valamint a tablet és a fejegység is feljebb került a középkonzolban, ami itt már a kárpit színéhez igazodva bézsszínű lett. Sajnos később kiderült hogy ez sem a megfelelő megoldás, mivel a középső légrések nélkül a klíma hatékonysága nagyban csökken (konkrétan meg lehetett főni az autóban, bekapcsolt klíma mellett is), így harmadszorra is átalakítottam: ezúttal a tablet és a hagyományos fejegység ugrott, cserébe beszereztem egy akkor elég drágának számító és sokat tudó androidos dupla DIN fejegységet, és az új középkonzol megint fényezve lett, ismét csak bézs színűre. Az új fejegységben már nincs optikai meghajtó (CD vagy DVD), ellenben van benne Wifi, GPS, Bluetooth és mobilnet is, mivel vettem bele SIM kártyát (sokkal kényelmesebb így netezni, nem kell szenvedni a teló párosításával. Természetesen nem böngészésre gondolok, hanem online navigációra és Spotify-ra). Telepítve lett a fejegységgel együtt előre néző (menetrögzítő) kamera (a belső tükör mellé, később tudtam meg hogy néhány országban tiltják), illetve tolatókamera is. Kaptak fényvédő fóliát az üvegek, majd jött a következő nagy projekt: eldöntöttem hogy nekem vajszínű bőrbelső kell, és mivel nem találtam gyárit eladót, így végül újrabőröztettem a belsejét. Ekkor már 2018-at írtunk, azóta csak egy még nagyobb (immáron 18”-as, gyári Corsa D OPC) felni ment rá, valamint az OPC-stílusú (de igazából nem az) lökhárítót felváltotta egy valódi OPC lökhárító, benne ledes (és sárgára fóliázott) ködfényszórókkal), valamint az elmaradhatatlan Cupra koptatóval. Hirtelen ennyit tudtam összeszedni az idestova 13. éve nálam levő Bertoneról, erősen olyan érzésem van hogy kimaradtak dolgok, de ezek szerint azok nem lényegesek… 2020-ban a lemenő nap fényében. Viszont a történet itt még nem fejeződik be, ugyanis hiába adtam el a piros Calibrámat 2008-ban, az általa előidézett függésből nem tudtam kigyógyulni, így 11 évvel később, 2019 februárjában hosszas gondolkodás után végre rászántam magam hogy megint veszek egyet. Persze azt már tudtam hogy a Bertone marad, még egyszer nem akartram átélni azt a hiányérzetet amit a piros Cali eladása okozott (pedig az csak 3,5 évig volt nálam, a Coupé meg akkoira már a 11. évét taposta a tulajdonomban), szóval az újabb Calibra második (de véletlenül sem feleannyira megbecsült) autónak került hozzám, így most kettőből kettő hobbiautóm van, napi használós meg egy sem. Ennyit arról hogy mennyire vagyunk barátok én és a racionalitás… 2019 februárban, a hazahozatalkor. Még egész gyárias, leszámítva az ültetést. A második Calibrám egy gyártás végéről származó, ’97-es évjáratú X20XEV motoros autó lett, elvileg „Young Edition” kiadás, de ennek semmi nyoma, mert az ajtókon található és ezt a kiadást azonosító logókat valaki már leszedte róla korábban, viszont ezt a színt (Nordcap, egyfajta lilásszürke, az olvadó jeget szimbolizálja a gyár szerint) ebben az évjáratban csak erre a kiadásra fújták. Itt már új a kárpit és egyedi szőnyegszett is van. Első dolgom a megvétel után (alig pár napja volt nálam az autó ekkor) az volt hogy kicseréltessem a gyári fényszóró projektorait. Akik ismerik a típust, tudják hogy a fényszórója egy tragédia, röviden leírva a probléma az hogy az izzó hőterhelése és a lámpatest kis homlokfelületéből adódó gyenge hűtőhatás miatt a gyári műanyag projektor túlmelegszik és idővel megolvad az izzó befogatási pontja körül, amitől az izzó kikerül a gyújtópontból és a világítás egy halovány gyertya erejével fog vetekedni. Már sok évvel ezelőtt is voltak kísérletek ennek orvoslására, eleinte a Fiat Punto II projektorának beszerelésével (nyilván az új lámpa is megoldás, de egyrészt méregdrága, másrészt csak elodázza a problémát, nem szünteti meg), de az sem volt végleges. Viszont azóta az utángyártóipar előállt az utólag beszerelhető (és többféle méretben kapható) projektor ötletével, ami kis mókolással (távtartót kell neki gyártani) beszerelhető a Calibrába. Legfontosabb tulajdonsága hogy egyrészt fémből van, tehát többé nem fog megolvadni, másrészt meg ez egy bi projektor, azaz benne van a kis fényterelő lemez ami a fényváltó kapcsoló meghúzására lecsapódik, tehát reflektorként is használható. A fényereje/vetítési képe össze sem hasonlítható a gyári fényszóróéval, gyakorlatilag megegyezik a mai modern autók hagyományos izzós világítótestjeinek hatékonyságával. Egy probléma kilőve. Az fentebb leírt autós „előéletemből” sejthető hogy ez a kocsi sem maradhatott úgy ahogy hozzám került, így az azóta eltelt bő két év alatt kapott ez is egy szett 17”-es felnit. Itt már a kereket is tudatosan választottam, szerintem a ’90-es évek autóihoz nagyon megy a pókhálómintás felni amik akkoriban voltak divatban, így három típus volt versenyben: első a BBS RX 215/216 (ezek olyanok mint a gyári Cliff/DTM/Keke kiadás felnijei, csak ezek 17”-osak annak ellenére hogy 4x100-as a lyukosztásuk, VW Golf III/Venton voltak ilyenek eredetileg), a második az ASA AR1, a harmadik pedig a Keskin KT4. Végül a Keskin lett a befutó, egyszerűen azért mert olyat találtam legelőször a három közül. A Calibrát már ültetnem nem kellett mert úgy vettem hogy volt alatta egy 40/40-es fix FK rendszer, ami egyfelől jó volt, másfelől viszont hozott magával egy problémát is: jelesül hogy a gyárinál kisebb kerekek miatt amik az autón voltak (205/50 R15-el vettem, pedig 205/55 a gyárija) a kipufogó elég gyakran leért (olykor látványos szikrákat is vetett a mögöttem jövők legnagyobb örömére), ezért időszerűvé vált egy komplett kipufogórendszer csere. Ez végül rozsdamentesből lett lehajtogatva egy Paragi hátsó dob és egy egyedileg gyártott középdob beiktatásával, utóbbit azért mert a Calibrához már nem kapni középdobot, nem gyártják, se eredeti gyárit, se utángyártottat. Még korábban ebbe is bekerült egy toronymerevítő az eddigi autóimban szerzett jó tapasztalatok miatt, valamint a belső is kicserélődőtt a szerintem legszebb nem bőr Calibra belsőre, a Linse fantázianevűre. A bőrön is gondolkodtam, újabban nagyon tetszik a mogyoróbarna szín, de egyrészt mivel ilyen nem létezett gyárilag, így csináltatni kéne, másrészt meg ami még inkább visszatart az az hogy ebben az autóban sajnos nincsen klíma, a bőr meg enélkül elég necces lenne… Ezt már 2020 nyara, az autó nagy vonalakban most is így néz ki. Na igen, nincsen klíma, pedig a két korábbi autómnál azt írtam hogy ez előfeltétel nálam ha autót veszek. Így van, a jót könnyű megszokni, és egyébként pont ez volt a két bekezdéssel feljebb írt hosszas gondolkodásom oka hogy megvegyem-e ezt az autót. Végül azért döntöttem úgy hogy a klíma nélkülisége ellenére is megveszem, mert az általam felállított feltételrendszer (klíma, faceliftes kasztni (a jobb korrózióvédelem miatt), és adott motor) mindegyikének megléte egyre reménytelenebbé vált így a gyártás befejezése után több mint 20 évvel, szóval realizálódott hogy ha ezt most nem veszem meg, akkor lehet hogy soha nem lesz többé Calibrám. Egyelőre együtt tudok élni a klímanélküliséggel így hogy csak hobbiautóként használom, bár sokat javít a dolgon hogy ebben az autómban viszont van tetőablak, ami a Kadettek óta nem volt egyik kocsimban sem. Azért a bőr belsőn még mindig gondolkodom, de ha végképp elvásik a mostani, akkor lehet ezt is meglépem, akármennyire is kényelmetlen lesz. Kerültek még az autóba olyan apróságok mint fedélzeti computer, autóhifi (ezúttal hagyományos 1DIN-es fejegységgel, viszont itt van erősítő és mélyláda), variálható intervallumos ablaktörlő kar ( B Omegából), tempomat (mert már a Bertoneban is szerettem), míg végül 2019 végén belevágtam a nagy projektbe. Calibrák toronymerevítővel, 14 év különbséggel. A történelem ismétli önmagát. Ez pedig az lett hogy eldöntöttem hogy megépítem az első X20XER (a G Astrából ismerős szívó OPC) motoros Calibrát (legalábbis az elég kiterjedt ismerősi körben nem tudtam másikról). Ehhez először is vettem egy XER hengerfejet ami plug and play passzol az XEV motorra, kapott egy rozsdamentes 4-2-1 leömlőt (gyári OPC-t nem találtam, de az is 4-2-1, az eredeti Calibra 4-1 leömlőjével szemben), a kipufogórendszer már adott volt, a szívósor és az injektorok meg eredetileg is olyanok mint a kis OPC-é. A cél a gyári XER 160 lóereje lett volna, ami már így is tekintélyes előrelépés az eredeti 136 lóerőhöz képest (szívómotoros autóról beszélünk!), viszont habár a technika 2020 tavaszára összeállt, addig nem mertem megméretni amíg nem találok valakit aki a chipet is megírja hozzá. Ez nem volt egyszerű feladat, részben mert manapság az OBD-n keresztül írható autók korában senki nem akarja vállalni azt a szívást ami a vezérlők forrasztgatásával jár (ebben még így működik a chipelés), ráadásul az utolsó évjáratos X20XEV Calibrák motorvezérlője még egy speciális fajta is amit csak ebbe a típusba szereltek, úgyhogy bejáratott megoldás sincs rá. Végül ez is megoldódott, és az autóm várakozáson felül teljesített, ugyanis a várt 160 lóerő helyett végül 174-et teljesített a padon, ezzel ha minden igaz, most az enyém a legerősebb ilyen motoros Calibra az országban. Az kimaradt hogy még a motortuninggal egy időben kapott az autó egy váltóútrövidítőt és a váltókar hosszából is vágtam vagy 5 centit, így most japánosan precízen, bár kissé nagy erővel kapcsolhatóak a fokozatok. Ezután már csak egy nagyobb fék került rá, a gyári 256-os helyett 280-as átmérőjű (Meriva) tárcsákkal, 4x100-as lyukosztásban ez a legnagyobb fék ami gyári alkatrészekkel megoldható. Még 2020 nyarán végül megoldódott még egy probléma ami megvétel óta kísérte az autót: már úgy vettem hogy a tetőablak csak részben működött, azaz felbillenteni fel lehetett ugyan, de hátrafelé csak kb. 7-8 centit csúszott, ahelyett hogy véghelyzetig hátrament volna. Pár hónappal korábban sikerült vennem egy komplett bontott tetőablakot hozzá (ebben szerencsém volt, ugyanis a faceliftes Calibra tetőablaka mindenben megegyezik a Tigra A tetőablakával, olyanból meg elég sokat bontanak szerencsére), ami nyár végén be is került. Amilyen egyszerűnek hangzik, annyira nem volt az, ugyanis a tetőkárpitot és az oszloptakarókat kompletten le kell venni hozzá, szóval gyakorlatileg egész napos történet volt, de legalább most már a sibedám is hibátlan. Jelenleg itt tartunk, és egyelőre mindkét autó abban a formájában van amilyennek elképzeltem, úgyhogy egyelőre különösebb nagy projekt nincs tervben, inkább az állagmegóvásra összpontosítok. Azért még van egy váltóútrövidítőm a Bertoneba is amit csak be kéne szerelni, illetve a Calibra remélhetőleg fog kapni idén egy ablaksötétítést (elsősorban azért mert jobban néz ki és csak másodsorban a klímanélküliség enyhítésére), tervezek bele egy automatikusan elsötétülő belső visszapillantó tükröt, valamint már készül az új A-oszlop takaró a beépített olajhőfokmérővel. 2020-ban, egy szerbiai találkozón. Legújabb fejlemény alig egy héttel ezelőttről hogy a Calibra megállt alattam minden előjel nélkül, úgy mintha kifogyott volna a benzin. Szerencse a szerencsétlenségben hogy mindez a munkahelyemtől (és a jól felszerelt műhelytől) alig 100m-re történt, úgyhogy könnyedén neki tudtunk esni a hiba orvoslásának. Hamar kiderült hogy az AC-pumpa hibásodott meg, sajnos ennél az autónál ez egyet jelent azzal hogy a tankot le kell venni, mert az egy dolog hogy a tankban van az AC, de felülről nincsen szerelőnyílás a kasztni felől… Viszont a munkatársaimnak hála ez is viszonylag hamar megoldódott, aznap délutánra már újra járt az autó motorja. A gyári benzinpumpa 262e km-t bírt. *** Népmesei fordulattal élve mondhatnám hogy itt a vége, fuss el véle, de attól tartok nem így van. Ismerem magamat, tudom hogy ha egy autón „nincs mit csinálni” (nem csak állagmegóvásra vagy javításra gondolok, hanem szépítésre, fejlesztésre), akkor egy idő után elkezdem új projekten törni a fejem. Most is ez van, a Bertone ugye rég „kész”, a Calibra is befejezettnek tekinthető, úgyhogy kéne valami ami lefoglal. Azt már tudom hogy a mostani két autóm eladása fentebb részletezett okokból szóba sem jöhet (hetekig beteg voltam az előző Calibrám eladása után, ezt nem akarom még egyszer átélni), szóval azok maradnak, de mégis kéne valami. Itt kétfelé ágazik a történet: egyfelől régóta ízlelgetem a gondolatot hogy nekem egyszer lesz még egy veteránom (nem úgy hogy megvárom amíg a mostani autóim elérik ezt a kort, a saját magam által felállított definíció szerint ez olyan Opelt jelent amiben nincsen légzsák, egy sem), leginkább egy D Kadettet szeretnék, nosztalgiából, mert ilyen volt az első autóm, bár ez csak egy ilyen „vállamon mocorgó kisördög”, mert D Kadett vagy nincs már (porrá rohadt mind), vagy méregdrága. A másik vonal sokkal racionálisabb: mivel nincsen télen is használható autóm, kéne egy olyan ami alkalmas ilyen célra is. Jelenleg egy szüleimtől kölcsönzött C Corsát használok amúgy telente, de szegény egy teljesen átlagos ötajtós alapfelszereltségű igavonó, ennélfogva egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatják hogy azokért az autókért tudok rajongani, amikban van valami különleges, legyen az a formája, a felszereltsége, motorja, bármi, és ha ehhez hozzátesszük hogy háromnál több ajtaja még a busznak sincsen, akkor ha márkán belül maradok (sose volt más gyártmányú autóm, szóval ez evidens), és az anyagi lehetőségeimet is figyelembe veszem, elég hamar kikötünk a szinte nyilvánvaló megoldásnál: Tigra. Mármint az első, még nem nyitható fémtetős generáció. Sok van belőle, nem is drága, izgalmas is a formája, napi járós autónak pont ideális lenne. Szóval mostanában ezen gondolkodom, és ahogy magamat ismerem (már a két Calibra és a Bertone előtt is ez volt), ha folyton ezen jár az agyam, akkor egy-két éven belül általában meg is lépem a vásárlást. És mivel a fentiekből kiderült hogy nálam az autók nem szoktak olyan állapotban maradni ahogy hozzám kerülnek, így elmondható hogy a sztorinak még messze nincs vége…
  3. Csak azért, mert ilyen topik nincs még, de viszont van 2 kupé is a klubban. szóval csevely a coupékról... :wub: :wub: az a felni, az a szpojler, az a hütőrács... és az a forma... nyami, nyami :P itt az irmcher katalogus képekben: http://www.sastre.fr/iline/iline_astra_g_c...upe%20iline.htm
  4. Sziasztok! Először is pár szó rólam. 31 éves vagyok, Debrecenben élek. Mindig is műszaki beállítottságú ember voltam, így kiskoromban is sokat szereltük édesapámmal a család „nagy” Polski-ját, 4-5 is volt belőle, persze nem egyszerre. Nagyon szerettem / szeretem az autósportokat, érdekelnek technikailag is (rally, F1) - Miért pont Opel? 2007-ben érkezett el a pillanat, amikor megvettük az első Opelunkat egy 5 ajtós 1.4-es Astra G Classic II-t, az akkori legjobb felszereltséggel amivel kapni lehetett. Első látásra szerelem volt, a formák, a határozott ívek. Elég sokat vezettem az évek alatt, és nagyon megkedveltem, kis pörgős motor, 3000-es fordulat felett jól húz, mondtam is édesapámnak, hogy ha egyszer cserélné újabbra, akkor én leszek az, aki tovább viszi. - Hogy kezdődött ez a szenvedély, hogy került hozzád az autó, mi a története? Tavaly 2015-ben érkezett el az idő, hogy megvásároljam ez első saját autómat. Nagyon nehéz volt dönteni, hónapokig bújtam a netet a hahu-t de nem találtam meg az igazit. Aztán egyszer jött az ihlet, hogy G Astrából úgy emlékszem van Coupe is, nézzük meg. HAHU-n 33 eladó autó volt akkor, ám egy példányon megragadt a szemem. Pont olyan volt, mint amit én elképzetem, pont annyira volt hozzányúlva, amit én is szerettem volna megcsinálni egyszer (sajnos Need 4 Speed játékokon nőttem fel :D ). Elég annyi hogy pár nap múlva már nálam is volt az autó. Mikor odaértünk és megláttam, és elsőre hallottam a hangját tudtam, hogy én ezzel az autóval megyek aznap haza. 150km-es út volt aznap este, élveztük nagyon. - Gondolom ez autó hobby autó, milyen autót használsz a hétköznapokban? Nekem munka és hobby autó is egyben. Fotós vagyok, sokat kell utazni, de így az is élvezet Mondhatjuk, hogy minden napos használatban van. Amióta nálam van kb. 10e km-t tettem bele. - Akkor most lássuk magát az autót. Ő egy 2001-es 1.8-as Opel Astra G Bertone coupe . Svájcban kezdte a pályafutását, majd sokáig állt itthon egy kereskedésben, amíg az előző tulajához került. Ő építette át, első – hátsó lökhárító, oldalküszöb, sportkipufogó. Ültetve volt, de azóta a gyári futóműve van alatta. Vásárlás után egyből megkapta a kötelező szervízt, szíjak, vízpumpa, olaj, gyertyák, első – hátsó féktárcsa + betétek, valamint egy stabilizátorudat kellett még cserélni rajta. Jelenleg 180e km van benne. Korának megfelelő állapotban van, rozsda még nincs rajta (végig garázsban állt), a szokásos G Astra betegségek nála is megtalálhatóak kívül-belül. A lökhárítókon már megvételkor repedt volt a festés pár helyen, azóta sajnos egy kisebb sérülést sikerült elszenvednie, ezek javítása még hátra van. Motorikusan hibátlan, tudomásom szerint nagy dologként eddig csak a klíma hűtő lett cserélve rajta, illetve egy kerékcsapágy. Z18XE motor van benne, 125 Le, 170Nm. Egyelőre nincs hozzányúlva, gyári minden a motorban. 17”-os Rial Porto alufelni van alatta 7,5Jx17” ET47 (télen pedig a gyári 16”-os). Lumma Racing LPC-R lökhárító szett van rajta (OPC utánzatnak nevezném), valamint jel nélküli rácsos hűtőmaszk. A kipfugó rendszerből a középdob ki van iktatva, és sport dob van a végén. Kellemes nem sértő morgó hangja van, aki eddig hallotta dicsérte Belül teljesen gyári, bézs színű szövet kárpittal, kivéve a szokásos utólagosan beszerelt TC kapcsolót. Első lámpát cseréltem sötétített belsőjű Angel Eyes-ra (gyári megmaradt, csak fel kellene políroztatni, ha egyszer megunom az angelt akkor visszakerül) Hátul sötétített búrájú gyári van fent. Valamint Irmscher gyári hátsó szárny a csomagtartón. Későbbi terveim között szerepel a belső rendbetétele, esetleg egy bézs bőrkárpit csere, középkonzol felújítása, talán egyedi színre festése. Motorikusan chiptuning-ban gondolkodom, idő kérdése. A lökhárítók javítása újra fényezése. A külseje jelenleg tökéletes számomra. (megvan a teljes eredeti alkatrésze így ha akarom idővel teljesen gyárira is vissza tudom építeni) - Mi lenne a 3 kívánságod az autódat kapcsolatban? Ha lehetne három kívánságom az autómmal kapcsolatban akkor talán a következőek lennének azok: - Sikerüljön olyan állapotba hozni amilyenre szeretném kívül – belül, - Maradjon meg jó állapotban sokáig, hogy élvezhessem a vezetését - Jelenleg több nem jut eszembe, nem vagyok telhetetlen Nagyon szeretem ezt a Z18Xe-t de egy Z20LET coupet gyári opc szettel és abban a gyönyörű élén kék színben elfogadnék még - Milyen autót birtokolnál szívesen? Miért adnád oda a Opeled örömmel? Nagyon nehéz lenne bármiért is odaadni, mert nagyon megszerettem, minden nap örömmel nézek rá és ülök bele, a nap végén pedig még a ház bejáratából vetek rá egy pillantást. Viszont van egy álom autóm ami lehet meg tudna gyötörni lelkileg, hogy cseréljek vagy ne, az pedig egy 2005-ös Ford Mustang GT V8-as motorral. De a lényeg, hogy nagyon szeretjük Bertonkát (igen ezt a nevet kapta, és a családban már mindenki így hívja) reméljük, soha nem válunk meg tőle!
×
×
  • Create New...

Fontos információ

Sütiket (cookies) helyeztünk el az eszközén, hogy segítsünk a webhely jobbá tételében. Módosíthatja a sütik beállításait , különben feltételezzük, hogy rendben van a folytatás.