Úgy volt a sztori, hogy tegnap felhívott egy jóbarátom, hogy mennyire vagyok bevállalós? Hát mondtam neki, hogy eléggé főleg ha barátokról van szó. Erre közölte, hogy arról lenne szó, hogy le kéne hozni a régi mociját(ezt a Hondát) Pécsről, mert ő vesz másikat és 1 seggel két paripát nehéz megülni. A bevállalósság persze arra vonatkozott, hogy nincs jogsim! Mivel Pécs és Siklós között sosem láttam rendőrt, belementem. Hazahoztuk a vasakat, ő az újat, én ezt. Kb. 5 km. után már szerelmes voltam a gépbe és láss csodát, mikor hazaértünk a barátom első kérdése az volt hozzám, hogy "jól áll neked, nem kell?Hisz mindig akartál egy ilyet". Erre jött a szokásos "csóró vagyok"duma.És akkor azt mondta, hogy "Tibikém, engem nem érdekel, hogy milyen részletekben és mikor fizeted! Olyannak akarom eladni akinél tudom, hogy jó helyen lesz és nálad jó helye lesz"! Jól lerövidítve ennyi, győztem hálálkodni. Pedig nem milliomos vagy ilyesmi, tudta volna hova rakni a pénzt ha egyben kapja. És ráadásul nagyon baráti áron adta oda. Nagyon nagy szerencsém volt.