Na mondom, mi a helyzet manta ügyben:
Ma végre mantával jöttem dolgozni :D
Mivel megvártuk, míg Tomika világra jön, így pénteken helyeztük be a motort, amit a Rigó family adományozott nekünk. Ezútonis ismét köszönöm :D
A motor egyébként tényleg jó, eltekintve egy kis lánchangtól, de annak ellenére még húz is :D
Mivel két hónapig el kellett felejtenem a bal lábam, és emiatt már gyalogszerrel is egylábon ugrándoztam, így meglepő módon a mantába sem nyomtam kuplungot. Ebben csak az volt a kellemetlen, hogy egyesbe volt. De lagelább a féken álltam :D a kuplung funkcióját egyébként többször sikerült elfelejtenem, így elfelejtettem négyesbe váltani párszor... mindegy két kaszkara után már jó is lett. Bár elsőre kicsit megdöbbentem ezen a dolgon, mert azért kilenc év mantázását nehogymár két hónapos omegázással el lehessen homályosítani, de vagy könnyen tanulok, vagy olyan vagyok mint az elefánt, akinek az új info egy régebbit kitol a fejéből... :D
Hát mit mondjak... nem alaptalanul féltem én...
Omi után mantába ülni olyan, mintha gokartba ülnél. Hirtelen olyan volt, mintha a padlólemezen ülnék, és ki se látnék a kocsiból. Minden kavicsot megéreztem a seggemen, és jó volt pattogni, mint kecskeszar a deszkán :P de azért a manta az mégiscsak manta :D
2,4es motor=kuka ;)
A vezérműtengelyen olyan 1mm-es nút van középen, hogy még! A dugattyúkra már nem is voltam kiváncs annyira ezek után... mivel a második túlméreten volt, így nem is lehet már hová levenni belőle... :D az olajban olyan metálszemcsék voltak, hogy a fényezésem megirígyelné..
Barátaim! Mi, a nagypofájú, beképzelt autóbuzerátorok bemutattuk, hogy hogyan lehet ki dobni az ablakon százezer forintot... :P
Azt hiszem, a gazdasági világválság emiatt következett be.. mi elbuktunk a mi szintünkön egy kisebb vagyon, és a világ utánunk csinálja... te ne tegyétek... szinterezni nem szabad, még akkor sem, ha szép...