Első nap
- Anyuuu, vegyünk nekem bicikliiit!
- Nincs rá pénzünk kisfiam.
- Jó, akkor játsszál velem papás-mamást!
- Jaj, kisfiam, hát én az anyád vagyok, játssz papás-mamást egykorú kislányokkal.
- brühühühü.
Második nap
- Anyuuu, vegyünk nekem bicikliiit!
- Már mondtam, kisfiam, hogy nincs rá pénzünk.
- Jó, akkor játsszál velem papás-mamást!
- Jaj, kisfiam, hányszor mondjam, hogy én az anyád vagyok, játssz papás-mamást egykorú kislányokkal.
- brühühühü.
Harmadik nap
- Te, apjuk, figyelje már! A gyerek nem száll le a nyakamról, hogy vagy vegyek neki biciklit, vagy játsszak vele papás-mamást.
- Hát, asszony, pénzünk nincsen a biciklire, úgyhogy játsszál vele, amit akar, hogy maradjon békiben.
- Anyuuu, vegyünk nekem bicikliiit!
- Már mondtam, kisfiam, hogy nincs rá pénzünk.
- Jó, akkor játsszál velem papás-mamást!
- Na jó, hogy kell azt játszani?
- Hát, fürödj meg, aztán öltözz hálóingbe (anyuka megteszi). Most bújj be az ágyba, és várjál rám! (anyuka ezt is megteszi)
(gyerek felöltözik apja ruhájába, fogja apja táskáját, benyit a hálószobába és odaszól anyukának
- Hé, asszony, öltözzé! Megyünk biciklit venni a gyereknek!