forumadmin

Elsõ pillantásra egy családi autónak tûnik, de emellett olyan gyors, mint egy Ferrari. A Lotus Omega teljesítménye még a mai napig is hihetetlen. A GM-leányvállalata a Lotus (GB) az Omega 3000 24V-et alapjaiban újjáépítette, és egy teljesen új autót hozott létre. A motor térfogatát 3600cm3 -ra növelte, és felspécizte két Gartett T25 turbófeltöltővel. Az eredmény 377 Le, és egy maximális 577Nm nyomatékot nyújtó személygépkocsi. Mindezt 4200-as fordulatnál szolgáltatja. A szériaváltóba még egy 6 sebességet is beszúrtak (ZF). A futómû és a fék (AP-racing), az aerodinamikán is finomítottak. A futóművet a tesztelések során kiválónak minősítették. Függetlenül a kemény beállítástól, a rugózást lágynak találták. Az autó úttartását a MÁV vasúti szerelvényeihez hasonlíthatnánk. Az elegáns belső kialakítás, mint a Conolly -bőr belsõ is az extra kialakítás része. A fékek is minden kétséget szerte szétfoszlatnak, olyan működés közben, mintha belecsapódnánk egy láthatatlan falba. A kocsi külsejét extrém spoilerek díszítik, szoknya, és szárny stb. stb. A 17-es alufelni 235/40 ZR 17 elõl 265/40 ZR 17 hátul. Az autó árát 125000 DM-ban határozták meg, amely reális volt, mégsem nyíltak meg a pénztárcák. Talán még akad egy-két izmos adat, ami meg tudna minket győzni. 0-100ra 5.3s 0-200ra 18.3s ez a Porsche Turbo, és A Ferrari Testarossa adataival egyezik. A motor nyomatéka, 570 Nm, ez brutális erőt fejt ki. A gyorsulása 230 kmh- ról 260 kmh- ra, megfelel egy normál 3000-es Omega gyorsulásának 130 kmh-ról, 170kmh-ra A végsebessége 283 km óra felett van, de a gép itt leszabályoz, és nem enged minket tovább. Ezzel az Omegával, már a motorosokat is könnyedén lehet büntetni. Minden tiszteletünk a Lotus-é, hogy egy ilyen földi csodát hozott a világra! forrás: www.gsi.hu Opel EVO Club Hans Pankalla Az Autopult által készített cikket itt olvashatod el. UI: Klubunkban jelenleg (2016) 2db Lotus Omega van.

De nagy sikert nem hozott. Opelék balszerencséjére 1993-ban jött egy szabály a túrakocsi bajnokság részvételét illetően, hogy legalább 500 darab legyen legyártva ebből a típusból, így 1994-tõl már a Calibra versenyzett az EVO helyett! Az Opel nem bírta elfogadni ezt az anyagi bukfencet, így megalkotta az EVO 500-at. Ebből a szériából utcai, és versenyváltozatot hoztak ki. A verseny változat, nem felelt meg a DTM-nek, (Német túrakocsi bajnokság), csak az STT-nek (speciális túraautó bajnokság) 510 Le és 320km/h végsebesség! Olyan jól sikerült, hogy 1996-ban meg is nyerték, és elnyerte a legjobb autó címet! Az utcai EVO 500 jellemzői: Kiszélesített sárvédők, széles nyomtáv, hátsó kivágott kerékdobok, a szélesített küszöbök, az állítható első spoilerek, a többletsúly, és a sebességfüggő hidraulika által irányított hátsószárny. Motorja 3 literes (24V), 18-as felnik 235-ös gumival. A magas megbízhatóság érdekében az utcai verzióban a motorteljesítmény, csak mérséklettel lett emelve, ellentétben a verseny verzióval, amely 500 Le felett teljesített. Ez a mérsékelt teljesítmény 230Le volt! A versenysportból levezetve ezen autó példa nélküli jó aerodinamikával, és stabilitással komoly sebességet ért el. A gázpedálra spontán reagál, szükség esetén villámgyorsan vált a magasabb fordulatszámra. Az autó futóműve is fantasztikus. A ténylegesen elért sebességet a vezető határozta meg az út, és közlekedési szituációk figyelembevételével. Volt aki 270-280 Kmh-t elért a kritikus fordulatszám elérése nélkül. A kocsi magas sebességeknél is stabilan az úton marad. Ragad az útra, és az ember száraz kézzel fogja a kormányt, egészen nyugodtan. Az egészen sportos építés ellenére az autók mindennapi használatra is teljesen alkalmasak, és üzembiztosak. Az autó országúti üzemben 9 liter benzinnel elment. A városban 11-13L/100km fogyasztás érhetö el. A motor 220kmh-ig nem hallható, a szélellenállás hangja alacsony. A fékhatás sokkal erősebb a hagyományos utcai autókénál. Az ára, felszereltségtől függött. Kb. 100000 DM-tól indult. Feltehetőleg ma már nincsen EVO 500 a forgalomban. Egyedül gyűjtőknél található meg, ahol a tulajdonos a gyári állapot fenntartására törekszik. forrás: www.gsi.hu Opel EVO Club Hans Pankalla

A két nagyobb teljesítményű motor, a szintén 1,6 literes, de 80 lóerős S és az 1,9-es, 90 lovas S motorok a kézi váltón felül három fokozatú automatikus váltóval is kaphatók voltak. A leggyengébb változat 17, az erősebbek 14 illetve 13 másodperc alatt gyorsultak 100-ra, végsebességük 154-164-170 km/h volt. Akinek végre sikerült az ízlésének megfelelõ motort és váltót találnia, annak már csak a felszereltség kiválasztása volt hátra. Az alapváltozatot semmilyen betű se jelölte, ennek megfelelően igencsak puritán volt az utastere. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5234-/ A műszeregységből hiányzott az időmérő óra - noha a helye megvolt -, igaz a gyári anyag kiemelte, hogy az autó állítható első ülésekkel, és a hátul utazóknak kapaszkodókkal kedveskedik. Ez után következett az L szint, ami már megjelenésében is eltért az alapváltozatoktól. A kerekeket már dísztárcsák ékesítik, a kerékkivágások körül díszlécek találhatók, a lökhárítót bakok védik, és a kipufogóvég krómozott. Az utastérben az órán felül szivargyújtó és hamutartó is található, az utastér szellőzését pedig nagyban javítják az immár kihajtható hátsó oldalablakok. Sportos vezetők számára kínálták az SR felszereltséget, mely az L szinten felül halogén lámpákkal, dupla kipufogóvéggel, oldalsó díszcsíkokkal és fekete hűtőráccsal rendelkezett. Felár ellenében a motorháztetőt is a karosszéria színétől függetlenül feketére fényezték. Belül egyedi kormánykerék, fordulatszámmérő, és a középkonzolon három kiegészítő műszer - ampermérő, időmérő óra, olajnyomás - teremtett sportos hangulatot. Az emelt szintű kényelemről a lábbal működtethető ablakmosóhoz tartozó automatikus törlési funkció. 1972-ben bővült a kínálat, ekkor mutatták be az 1,2 literes S motort, mely 60 lóerős teljesítményével a kínálat alját jelentette. A 8 lóerővel erősebb 1,6-oshoz képest mindössze 300 márkával volt olcsóbb a kis motor, 100-ra mindössze 1 másodperccel tovább tartott a gyorsulás, igaz a kis motor szuperbenzint, és nem normált igényelt. Ennek az lett az eredménye, hogy hosszú távon semmi különbség nem volt a fenntartási költségekben, így az 1,2-es nem lett valami népszerű. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5243-/ 1974-ben újabb erőforrással bővült a Manta motorpalettája, melynek neve érdekes módon egy másik Opel típusból származik. A GT/E változat az Opel vezetőségének reményei szerint a GT gyártásának leállítása után hagyott ûrt töltötte be. Az autó körül nem csaptak nagy hírverést, az igazat megvallva inkább titkolták a megjelenését, egyszerűen elkezdték forgalmazni. A helyzet megértéséhez meg kell jegyezni, hogy 1974-ben vagyunk, az olajválság következtében mindenki takarékos autókat követel, Németországban ekkor autómentes vasárnapokat tartanak az üzemanyagok felhasználásának mérséklése miatt. Ha valaki ilyenkor nagy hírveréssel beharangozva dob piacra egy sportos modellt, az elég hamar támadások össztüzébe kerül - jól tudták ezt az Opel felelősei is, hiszen ezért nem állították ki az autót a Frankfurti Szalonon. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5242-/ A GT/E - mint arra a név is utal - befecskendezős motorral rendelkezett, a 105 lóerős négyhengeres csak 4 fokozatú kézi kapcsolású váltóval volt kapható, 100-ra 11,5 másodperc alatt gyorsult, és 188 km/h volt a végsebessége. Hivatalosan mindig is ez a változat volt a Manta sorozat csúcsmodellje, de félhivatalosan létezett egy igazán brutális változat. A General Motors egy belgiumi tuningcég, a Transeurop közreműködésével elkészítette a hathengeres motorral szerelt Mantát, melyet TE 2800 néven hozott forgalomba, igaz nem a hivatalos Opel kereskedéseken keresztül. Az autó egyébként nem volt más, mint egy Manta karosszériába oltott Commodore. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5244-/ A soros hathengeres erőforráshoz nem nyúltak, maradt az 5200-as fordulaton 143 lóerős teljesítmény, illetve a 3600-as fordulaton 220 Nm-es nyomaték, melyet a Commodore négyfokozatú, kézi kapcsolású váltója továbbított a hátsó kerekekhez. Sportváltozatról lévén szó, a TE előre belső hűtésű tárcsafékeket és sperrdifit kapott, belül Recaro kagylóülések és bőrbevonatú kormány gondoskodott a megfelelő hangulatról. Kívülről már messziről meg lehetett ismerni a hathengeres Mantát, hiszen a 7 col széles könnyűfém felnikre szerelt 195/70 HR 13-as abroncsok nem fértek be a széria kerékjáratokba, így nagy méretű sárvédő-szélesítésekkel látták el a karosszériát. De a Manta nem csak Európában volt sikeres, az Egyesült Államokban is komoly érdeklődés övezte a modellt, olyannyira, hogy az Atlanti Óceán túlpartján adták el a legtöbbet. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5245-/ Odaát egyértelműen a forma ragadta meg a vásárlókat, hiszen az egyedüli, választható erőforrás a nálunk is kapható 1,9-es alacsony sűrítésű változata volt. A 90 helyett mindössze 78 lóerős teljesítmény volt az ára annak, hogy a négyhengeres 90 oktános benzinnel is megelégedjen. De az amerikai piac nem csak ezért volt különleges, hanem azért, mert ott a Mantát két karosszériaváltozatban is kínálták. Ha most valaki azzal jön, hogy csak egy karosszériaváltozata volt a Mantának, részben igaza van. Az Egyesült Államokban Manta Sportwagon néven forgalmazott háromajtós kombi ugyanis enyhén módosított Ascona A kombi volt, mely megkapta a 78 lovas 1,9-est, valamint az oldalsó helyzetjelző fényeket. A Manta első generációjából 1975 júliusáig majdnem félmillió darabot sikerült értékesíteni, egészen pontosan 498 553 darab hagyta el a rüsselsheimi gyár kapuját Forrás: youngtimer.hu (anno) Írta: Lővei Gergely -Greg-

Elől tárcsafék és hátul dobok, fogasrúddal kapcsolt kis meghajtó fogaskerekekkel való kormányzás, önálló első kerékfelfüggesztés voltak az autó jellemzői. Az 5 ajtós L kombit ellátták fektethető első ülésekkel és fejtartókkal, szervesen hozzá tartozó első légterelővel, fűtött és ablaktörlővel rendelkező hátsó ablakkal. A háromajtós kis GL-t változatot felszerelték kvarcórával, ajtózsebekkel, első légterelővel, velúr belső kárpittal, zárható tanksapkával és szivargyújtóval. Az Opel új motorok fejlesztését is választotta a Kadett számára, melyek kihasználták az új dizájn nyújtotta előnyöket. A következő évek alatt ez a program vezetett számos motorhoz, melyeknek a hengerűrtartalma 1.2-től 1.8-ig terjedt. 3998mm méretű hosszával az új modell 128mm-el rövidebb volt mint a Kadett C, de tobb belső teret kínált. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5232-/ Ahogyan az megszokott az Opelnél, három minőségi belső kárpitozás volt elérhető a Kadett D szériánál: normál, luxus, és Berlina. A sportos ízlésűek Kadettjüket meg tudták rendeltetni az SR felszereléscsomaggal, amely első és hátsó spoilereket, alacsony profilú 185/60-as radiálokat aluminium felnivel, szélesített sárhányókat, Recaro sportüléseket és további műszerezést tartalmazott. A legerősebb Kadett D a GTE volt, melyet 1983 márciusában mutattak be 115bhp-vel, 1.8 literes motorral, mely fõ jellegzetessége az elektromos üzemanyag injektálás volt, mely elérhetővé tette a 187 km/h csúcssebességet. http://www.opelforum.hu/gallery/image/5231-/ forrás: http://www.automarken.info/modelle/opel_kadett.shtml fordítás: Csörgő Virág