Roli, Gelko, látom ti is jó gyerekek voltatok! :) Nekem a legszebb sztorim, amikor szakközép második osztályában október közepe fele otthon tudtak két egyest. Jöttek szülőire. Mondták, hogy ismernek már engem, mondjam el őszintén, hogy mennyi a tényleges. Bevallottam négyet. Rendben, volt már több is, annyi még elfér. Bementek. Igen ám, de az ofő az összes diák elégtelenjét felolvasta a naplóból. És kivel kezdődik a névsor, na kivel? Acsádival. A tanár elkezdte: 1, 2, 3, 4, ekkor még nyugalom a szülőknél. 5, 6 ,7... még nincs aggódás, de a többi szülő már forgolódik. 8, 9, 10... pánik indul, anyuék lapulnak, a többi szülő élénken keresi az Acsádi szülőket. És a számolás meg sem állt 14-ig. Hosszú szülői volt, a többiek sem voltak sokkal lemaradva tőlem, meg még mást is megbeszéltek, de valahogy anyuék nem nagyon felejtették el a számokat az alatt a két óra alatt. Kijöttek, iszonyú idegben, és nekem szegeződött rögtön a kérdés, hogy mennyi is a négy? Én meg afféle James Bondosan válaszoltam Négy... Tizennégy. Ez volt a leghosszabb hazautam Karcagról Túrkevére. Kivételesen apu nem nyomta a Trabinak, hogy anyám az úton a könyvekkel hátulról jól a fejembe verje a tudást. Anyu ekkor fogadta meg (sokadjára), hogy soha többé nem megy szülői értekezletre. De ezen ma már mindenki röhög otthon.
Az év végi hajsza is jó volt akkor, de az már másik történet.
Más: Roli olvastam a naplód. Nagyon jó, egész meghatódtam, csak így tovább, előre a szocializmus útján! (vagy mifene :huh: :D ) Én tovább pihengetek, megy a vadászat a 2.0-ás alá való hátsóhídért, mert az 1.2-est széttéptem röpke fél óra alatt... De milyen emlékezetes az a fél óra! :lol: Tudom, most inkább szomorúnak kellene lennem, de nem megy. Valahogy az a fél óra elfelejtetett velem egy év szopást, és előremutatott,, hogy az egésznek van értelme. Teljesen belelkesültem tőle. Persze tudom, hogy újra ezt a nyomatékot már nem csikarom ki belőle egyhamar, de éreztem, hogy ez is benne lehet az autóban. Azért ezt a diffit nagyon sajnálom. Ha kisebb lenne, letakarítanám, és felakasztanám a falra, annyira jó volt.