A Senator papíron külföldre lett eladva, a Manta pedig Pápára ment. Szerencsére egy olyan sráchoz, aki értékeli az eredetiségét, és nem akarja szétfaragni. Persze olyannak nem is adtam, aki kijelentette, hogy csak alkatrésznek, vagy papírnak kellene. Kellett a pénz, de akárkinek nem akartam odaadni. Jobban válogattam, mint a lányos apák a vők között. Maradt a Vectra, ami lassan szétesik a valagam alatt, de azért még tartja magát.
Fiúk pedig: van egy 6 éves lízingelt nagyfiam, meg van egy 1 éves home made. A törpe brutálisan autó fanatikus. Szinte csak kisautókkal játszik és nem ám dobálja, mint jópár hasonkorú gyerek, hanem guritgatja, és brümmög.
Talán nyárra már rendbejövünk annyira anyagilag, hogy Blitzre lejussak egy napra. Persze addig még akármi is lehet.