Hú! Hamár élménytet kell beszámolózni, akkor leírnám a 31-es uton való megközelítést, amely nem volt semmi élmény és maradandó emlékeket hagyott bennem.
Csak röviden. Igazi hullámvasút feeling volt átkelni a tisza árterületi útjain, melyeket mintha bombák szaggattak volna szanaszét (Ültetés Rulez!). Igazán asszimmetrikusan kapta a cabrióm az út jobb és baloldalától a gödröket, nemkicsit jó téve ezzel a kasztni csavarodásának. A 60-as tábla ellenére nemigen lehetett annyival menni, hacsak nem szeretett volna az ember mélyrepülésben bevágódni az árokba. Néha szembe jött a helyi volán járat - tiszteltetem a lengéscsillapítóit- , de más nemnagyon. A csúcs az volt, amikor egy egysávos vasúti hídon kellett átkellni a tisza felett pár 100 méterrel. Tisztára mint egy világháborús filmben, amikor, már csak egy vasúti híd áll a folyó felett, mert a többit szétlőtték. Szóval az élmény azért megvolt. Mondanom sem kell, hogy visszafelé már nem ezen az úton mentem. :unsure: