Jump to content
OPEL MAGAZIN és TUDÁSTÁR

  • Oldalunk szerkezete változott. 2022-től mint "MAGAZIN" működünk. Az oldalon a regisztráció lehetősége 2021. végén megszűnt. Tehát a fórumokban (tudástár) csak olvasgatni lehet. Megértést köszönjük.  OpelForum.hu csapata

Cikkek

Cikkek kezelése
Összes kategória mutatása
forumadmin
Legyen minden nap a kulturált közlekedés napja!  A közlekedési kultúra ugyanis létező fogalom, amelynek kialakítása és elmélyítése nemzeti ügy. Ennek felismerése vezetett oda, hogy a szaktárca és társszervezetei a civilekkel karöltve 2015. május 11-én kezdeményezték „A KÖZLEKEDÉSI KULTÚRA NAPJA” című esemény megtartását.
A hagyományteremtő esemény keretében a közlekedésbiztonság, közlekedési kultúra ügye iránt elkötelezett partnerszervezetek - a Közlekedéstudományi Egyesület koordinálásával - különböző pályázatokat írnak ki, és értékteremtő aktivitásokat szerveznek az idei évben is május 11-én, és az ahhoz kapcsolódó időszakban. A programok folyamatosan bővülnek, kérjük kísérje figyelemmel és látogasson el újra honlapunkra.   Keresse a további tartalmakat, érdekességeket A Közlekedési Kultúra Napja Facebook,  Instagram, és Youtube oldalán! Forrás: http://www.akozlekedesikulturanapja.hu/
forumadmin
Készült: 2021. május 9.
Utolsó frissítés: 2021. május 9.
Egy kis beszámolót hoztam Nektek, az én OPC-m történetéről.
Egy rövid visszatekintéssel kezdem: 2008-ban véletlenül Mackósajt jóvoltából egy Opel találkozóra csöppentem, ahol azonnal megfertőztek a c20xe életérzéssel (köszönöm Demó!), és itt kezdődött az Opel márkaszeretet. 2010 novemberében végre sikerült megvásárolnom életem első autóját, egy 150 lóerős c20xe Astra Gsi-t.

 
Örültem, mint majom a farkának, végtelenül menő autónak tűnt, és számomra lehengerlő menetteljesítménnyel rendelkezett. Sajnos nem volt egy szerencsés kasztni, nálam is tört kétszer, a második eset, és 3 év szerelem után elengedtem a kezét, azóta gondolom már újraolvasztott betonvasként szolgál valamelyik újépítésű ingatlanban. Ezt követően hirtelen autó nélkül maradtam, és néztem több márkát is, ami válthatná (pld. Fabia RS), de nem jutottam messzire az Opeltől, Rattesid Dénes barátomtól vásároltam megmentettem a bontástól egy 2000-es évjáratú Astra G OPC 1-et. Ez az x20xer motorkódú 2 literes 160 lóerős ecotec motoros „szívó opc” nagyságrendbeli váltás volt az F Astra kasztnihoz képest. Nem csavarodik, stabil, halk…Csak épp nem túl bivaly az erőforrás, a Gsi is ment ilyen jól, ha nem jobban. Cserébe legalább botrány sokat evett (11+), és mint notórius vidékre járó, a csomagtér mérete sem volt az igazi. Így 10 hónap után elengedtük egymás kezét, és ideje volt bevásárolni magam a turbós kategóriába.


2014 decemberében mivel itthon nem volt nagy -egyáltalán- kínálat a turbós OPC-k között, így a német mobile.de oldalon kezdtem a keresést. Az igények tűpontosak voltak, kék legyen és kombi. Mivel a kategória alját tudtam csak megfizetni, így előzetes egyeztetés után el is mentünk megnézni egy példányt Münchentől 100 km-re. Amint az ajtót kinyitottam majdnem elhánytam magam a kiömlő dohos cigiszagtól, és ebben a pillanatban úgy tűnt nem ez lesz az én autóm…Viszont ha már ott voltunk, mentünk vele egy próbakört, s egy trafó hibán kívül nem tűnt rossznak, árához képest elfogadható felszereltséggel (xenon, 4 villanyablak, digitklima) rendelkezett. Így megvásároltam a mobile-de aktuálisan legolcsóbb OPC kombiját. Ez tudatos döntés volt, ekkor már ismertem pár z20let tulajt, tudtam, úgyis mindegyikre -de tényleg- rá kell költeni, akkor miért is vásároljak drágábbat?

Szóval 2014 december 18-án megérkeztünk 1000 kilométer után Magyarországra, és egy hónapon belül már volt is magyar rendszáma.
Sajna a kasztni nem szépségversenyes, viszont mindenhol gyári volt a fényezés, és rozsda egy pötty nem volt rajta.
Az elkövetkező évben szépen sorban cseréltünk trafót, vezérlést, olajat, akkumulátort, gátlókat, komplett féket, szilenteket, gyertyákat, hűtővíz tartályt és kapott egy kis motorvezérlő módosítást. A cigarettaszag körülbelül 2 hónap használat után teljesen (!!) eltűnt.

Meglátogattam vele egy-két gyorsulási versenyt is, de természetesen várakozásaimnak megfelelően beigazolódott, ez méretéből fogva nem gyorsulási versenyre készült autó. A c20xe motoros kadettok bármikor gyorsabban elérték a 402-ik métert, viszont rendkívül kényelmes utazóautó, és a teljesítményéből fakadóan a nehezebb forgalmi szituációk is könnyen átugorhatóak voltak. Az 500 literes csomagtér manapság nem nagy szám, de 2 embernek elég. Egy darabig másodállásban, még a 2015 augusztusi Uber tiltás előtt szürketaxiztam vele, sok meglepődött utast, és kellemes pillanatot okozott. Bele is szaladt az első évben 38 ezer hibamentes kilométer, viszont 2015 októberétől garázsos hobbiautóvá lett.


Ezután vidéki utakra, valamint MOTE-s rendezvényekre jártam vele, legyen az a Blitz Weekend, vagy a Blitz Ring találkozósorozat. Időközben kapott egy jópofa dekort, cseréltünk turbót, kuplungot, váltót, illetve mindig találtam valamit amire lehet pénz költeni. (Aki OPC vásárlás előtt áll, annak információként írom le, hogy a vásárlással együtt 6 év alatt közel 4M-ig számoltam a ráköltött pénzegységet, utána már nem volt kedvem…Mindegyikre rá kell költeni egy rakás pénzt. Nem, nem fogod kifogni pont Te, ezek mind 200+e km-t futott autók, ne ringassuk magunkat ábrándokba) A gyorsulási verseny piszkálta a fantáziámat egy darabig, így kapott egy 76os rozsdamentes kipufogót, fém intercooler csövezést, és újabb motorteljesítmény növelést, viszont ezzel egyetemben a konkurencia is erősített, úgyhogy felhagytam a gyorsulási futamok látogatásával.

2017-ben és 2019-ben megjártam vele a világ legjobb útját a transzfogarasi hágót, mely olyan élményt adott, amit benzinvérű csak elképzelni tud magának amíg át nem éli és szinte biztos vagyok benne, hogy számomra a legjobb autóban ültem akkor. 2018-ban visszatértünk együtt újra Németországba, meglátogattuk vele az Opelsleben találkozót, amelyik jelenleg Európa legnagyobb éves Opel találkozója.

Az elmúlt két évben sajnos sokat pihent, várta a z20let tulajok körében oly rettegett motorfelújítást. Hosszú gondolkodás után, mely során komoly eshetőség volt, hogy megválok tőle, idén márciusban került sor a műveletre és egy szabad szemmel is jól látható pénzösszeg kifizetése után teljesen megújult erőforrással rója az utakat. Mint újra az egyedüli autóm, befogtam munkába járásra, és már 4 ezer hibátlan kilométeren vagyunk túl. Még mindig visszanézek rá vissza a parkolóban, és újra -5 év nem Opel napi szintű használata után- fellángolt az Opelezés iránti szeretet.

Tudom, hogy ez lesz az utolsó Opelem, mert ez az utolsó autó az Opel modellpalettájáról mely megmozgat bennem valamit, de szeretném ezt még egy pár évig átélni. Köszönöm a barátokat, a kapcsolatokat, a rendezvényeket, és a nagy betűs ÉLMÉNYEKET amit az Opel, a társaság, és amit a MOTE adott nekem, ha ma újra 20 éves lehetnék autóvásárlás előtt, semmit sem csinálnék másképp!

Kelemen Zoltán
 
forumadmin
Készült: 2021. május 3.
Utolsó frissítés: 2021. május 3.
Szerző: Földi Balázs
Arrabona Opel Team - MOBAK
14 évig volt A Corsám, amire nem mondhatom, hogy gyári volt, szinte mindent kipróbáltam rajta. Szóval az alapok már megvoltak.  Azután mikor már nem akartam többet költeni a karosszériára, mert már a főbb elemek is rohadtak a sok munka ellenére, vettem inkább egy rozsdamentes A Corsát. A terv a teljes felújítás és átalakítás volt. Aztán közbe jött egy kihagyhatatlan ajánlat, egy B Manta. 
Mikor hozzám került  a Manta, választanom kellett, hogy mire költök, ezért úgy döntöttem, hogy megszabadulok az A Corsáktól. De mivel kellett egy rohangálós autó is, és hát azért, hogy kedvem is legyen abba beleülni a Manta után, ezért vettem egy C Corsa GSI-t. Ez teljesen gyári, és az is marad, és végre nem kell félni műszaki előtt. Azért csak corsás maradtam. :D A családban van még egy családi B Zafira, előtte egy 1.2-es C Corsa is volt, viszont ez a teljesítmény nagyon nem jött be, azért nem is tartottuk meg.

És akkor a Manta.
Próbálom röviden, de így is hosszú történet. 2018-ban került hozzám. Első feladat, hogy a nevemre kerüljön, és rendezzem a papírjait, mert úgy voltam vele, hogy addig egy forintot sem költök rá. Ez azért is volt fontos szempont, mivel ez a Manta ilyen téren egyedülálló Magyarországon.  Az autónak nincs és nem is lehet tulajdonosa. A nyilvántartásban is úgy szerepel, hogy jelenlegi tulajdonosok száma 0. Mindenki csak üzembentartó lehet, de több NKH-s és egyéb forrás is megnyugtatott, hogy ez teljesen legális, és törzskönyv nélkül is lehet autót venni.  Ráadásul AF-es alvázszáma van. Ezt azzal magyarázták, hogy régebben ugye így oldották meg a lopott autók jóhiszemű tulajdonosok használatába adását, és úgy voltak vele, hogy majd kikopnak a rendszerből. De hát ez ugye itt van még mindig. Szóval se törzskönyv, se tulajdonos, se alvázszám, se motorszám, de forgalomban van. :D Ez az autó nem is létezik, de mégis.  A papírok rendezése miatt egészen a Belügyminisztériumig mentem, de mindenhol zsákutca lett a vége, a papír alapú doksik már nincsenek meg, az új digitális rendszer meg már nem tudja kezelni ezt a helyzetet, így hát feladtam. Ez a bürokrácia meg Magyarország. A műszaki vizsgák is kicsit viccesek ez által, de legalább nem unalmas. 

A következő feladat, hogy le kéne műszakiztatni, és forgalomba helyezni. Ekkor jött pár hónap semmi mással nem foglalkozok időszak.  Az alap dolgokat kezdtem/kezdtük el kijavítani. Itt elmondanám, hogy rengeteg segítséget kaptam, név szerint nem kezdeném el felsorolni, mert valaki biztos kifelejtenék, és akkor sértődés lenne.   Régi mantások, alkatrész árusok, szakemberek. Szóval köszönöm nekik.
Viszont kiemelném Vincze Pistit, ő szinte végig „szenvedte” velem ezt az időszakot, és annyira belejött, hogy gyorsan vett is magának egy A Senator-t, hogy folytassa.    Kapott teljesen új hűtött első fékeket, a tapasztaltabb mantások javaslatára. Új üzemanyag rendszer, és ilyen apróságok, hogy az ablakot teljesen fel lehessen húzni. Új tükrök, másik kormány, felújított első lámpák, új főfék munkahenger.  Még dudát, és vészvillogót is kellett bele építeni. Közben egy bontott Mantának elhoztuk a megmaradt részeit, így lett még egy fél Mantám.  Az ajtókat kilincsesre kellett cserélni, új kilincsekkel.  Kipufogó rendszert is rendbe kellett hozni, vettem egy gyári rendszert.  A bontott Mantából tudtam pótolni a hiányzó részeket pl. díszlécek, és még sok olyan dolgot, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik hozzá.
Végre nehezen leműszakizott. A második helyen, mert az elsőn nem akarták, mert hogy AF-es, meg nincs törzskönyv stb. 
Kis pihenés és járkálás vele, pár lerobbanás, generátor csere (generátor kontaktos volt, és megolvasztotta a főtengely jeladó kábelét..), és egyéb izgalmak jöttek. 


 
2019. februárban elkezdtem bontani. A fényezés távolról jól nézett ki, de sok hiba, rozsda volt rajta, ezért a telifénynél döntöttem….hiba volt.  Pár hónap bontás, közben szinte mindent felújítottam, amit kiszedtem, hátsó lámpák, műszerek stb.  Díszlécek, ablaktörlők, ülés tartók  stb. mentek szinterezésre. 
Természetesen az első lebeszélt szemcseszóró lemondta a dolgot, így hát áprilisban Bencénél kötöttünk ki  Kiskunlacházán. Ő szórta, alapozta. Szórás után kiderült, hogy mégsem olyan jó, mint amilyennek kívülről látszott, pl. nem volt alatta küszöb. Valószínűleg egyszer már volt szórva, benne hagyták a homokot a küszöbben, sár lett belőle és rohadt minden.
Következett a lakatolás. Egy részét és az apróságokat én csináltam, a küszöböt meg a nagyobb szaktudást igénylőket Pisti, és ő volt a tanár is.   Pár hónap lakatolás, és… 2019. júliusban nagy nehezen mehetett a „fényezőhöz”. Itt 10 hónap kisípolt rész következik. A végén egy fényező barátom segített ki, és lefújta az autót, mert az ott állt a kamrában. Vettem megint festéket, lakkot. Az előkészítéssel meg igazából nem volt mit kezdeni akkor már, meg sok minden utána derült ki. Mondhatnánk, hogy jól van az úgy, de nekem nem felel meg, szóval egyszer, ha már nem lesz más, újra csiszolás és fényezés jön….
És hirtelen 2020. április lett.  

Kezdődhetett az összerakás.  A kényszerpihenő alatt persze vásárolgattam, általában németből.  Új tetőkárpit, új poliuretán szilentek, új ültető rugók, új lengéscsillapítók, fehér irányjelző, ködlámpa, sok kis gumi alkatrész, ütközők, vízlehúzók, új motorháztető nyitó és még sok minden más. Ráadásul még ráértem, építettem az itt lévő ajtók alapján elektromos ablakemelőt hozzá, csak hogy hasznosan teljen az idő.   
A többi csak felsorolásképp: Hangszigetelő panelek, szinte az összes kábel rendbe rakva, csatornázva, fölösleges kócok eltüntetve. Az oldalkárpitokat újra gyártottam, és bőröztem. Váltóban olaj csere, szimeringek cserélve, váltókarnál perselyek csapok cserélve. Kuplung felújítva, tárcsa kevlározva.  Itt igazából már csak a hátsó futóművet és a motort nem szedtem/szedtük szét teljesen. De megvan már a komplett új hátsó fék is, de annak cseréje még ráér. Hátsó biztonsági övek beszerelve, és még rengeteg sok apró dolog. 
2020. július. Ráraktam a C16SE vezérlést a benne lévő C24NE-re, és azóta is az van benne. Így megszabadultam a régi elavult dolgoktól (légtömegmérő, rotoros gyújtás, alapjárati szelep stb.). Minden szép és jó lenne, de elszállt a hengerfejtömítés.  Hengerfej le, felújítás, tömítés csere és vissza minden.  Még mindig nem volt az igazi, füstölt.  A helyzet romlott, mint kiderült rossz minőségű szelepszár szimeringeket raktak bele. Kicseréltük őket, de nem sokat segített, lógott a bele már.  Azért elmentünk vele egy teljesítmény mérésre, és 126 lóerőt mértek, nem is rossz egy haldokló motortól. Minden mindegy alapon, hogy lezárjam a szezont, vettem 5 liter olajat meg vizet, és lementünk Sződligetre egy veterán autós találkozóra. Semmi gond nem volt, csak nem volt szabad motorféket használni, és 2500 fölé pörgetni.  De hazaértünk. Opel sosem kop el… Felvetődött a motorcsere kérdése.

Vettem egy C30NE-t biztos, ami biztos alapon, meg ha már csere akkor gondoltam mehetne bele a sor 6. Közben jött egy alkalmi vétel is egy C24NE Omegára, elég olcsón. Úgyhogy Omega bontás lett a vége. Letettem a sor 6-ról (egyelőre, a garázsban elfér, és még ki tudja, mit hoz a jövő), mert nem akartam vagdosni, meg ekkora átalakítást, és persze a pro és kontra vélemények is segítettek. 
Először úgy voltunk, hogy motor be ahogy van, és kész, mert jó.  De azért a hengerfejet jó lenne lecserélni a felújítottra, aztán gyűrűzés meg csapágyazás is lett a vége.  
Egy kis közjátékként Pistivel elugrottunk Győrbe egy veterán bazárra, kicsit hosszabbra sikerült, mert megadta magát egy szelephimba, elrepedt. Telefonáltunk Janinak, hoztak egyet, az autópálya parkolójában kicseréltük, és indultunk haza, azóta az is van a csomagtartóban.
Így nagy nehezen végre eljutott műszakira 2020. októberben, és nem tudtak belekötni. Igaz a rendszer változása miatt, pár napig A Manta lett belőle, de az okmányirodában helyre tették a dolgot pár hét várakozás után…

Idén még vettem hozzá egy komplett Dbilas kipufogó rendszert, és tervezem egy 296-os tengely berakását is, mert hát azért az a 126 LE nem sok, és mindig kell egy kicsit javítani. :D  A hátsó szélvédőkre fóliát rakattam. És hátra van még a műszerfal bőrözése, meg később az ülések áthúzása, felnik felújítása stb. Mert ugye sosincs kész.
De eldöntöttem, hogy idén nem kezdek már bele semmi nagyobb dologba, nem költök rá, hanem kicsit csak használom, mert amúgy kész van. (Igen, ez sem így lesz…

Az autó szinte napi használatban van, mert azért van. Rossz időre meg ott a GSI . Kb. ennyi a történet, de nem teljes, mert nem is tudnék mindent leírni.
Képtár: 
 
forumadmin
A hamarosan Magyarországon is elérhető Opel Vivaro-e típust választották meg „2021 nemzetközi áruszállítójának“ (IVOTY). Az univerzálisan használható Opel szállítójármű tisztán elektromos kivitele meggyőzte független európai szakfolyóiratok 24 újságírójából és kiadójából álló zsűrit.
Az IVOTY nemzetközi, 24 európai szakújságíróból álló zsűrije választotta meg az Opel akkumulátoros-elektromos áruszállítóját Két év alatt a második díj: 2019-ben az Opel Combo Cargo kapta ezt a címet Hamarosan teljesen villamosított lesz az Opel haszonjármű-portfóliója: a Vivaro mellett 2021-ben érkezik az elektromos Combo és a Movano is
Háromféle hosszúsággal és sokféle variánssal az új e-szállítójármű éppoly sokoldalú és flexibilis, mint az összes többi Vivaro is. A praktikum bármiféle korlátozása nélkül a villanymotoros új Opel eszményi partnere lesz flottáknak, iparosoknak, kereskedőknek és futároknak. Ugyanis mindig emissziómentesen fuvaroz háztól-házig – messze nagyobb távon az „utolsó kilométernél“. Az ügyfelek kétféle kapacitású lítiumion-akkumulátor közül választhatnak: a kisebb, 50 kWh-s akkuval 230 kilométert ér el a hatótáv, a 75 kWh-ssal maximum 330-at, WLTP1 szabvány szerint mérve.
„Nagyon örülünk, hogy az új Opel Vivaro-e lett a 2021-es Év Haszonjárműve. Nagy köszönetet mondok a szakértői zsűrinek e kitüntetésért, elvégre a könnyű haszonjárművek legbecsesebb elismeréséről van szó“, mondta az Opel elnök-vezérigazgatója, Michael Lohscheller. „Az új Vivaro-e mércét állít fel szegmensében, és vezeti haszonjármű-portfóliónk villamosítását. Már 2021-ben megérkeznek az ’e’-változatok a Combo és a Movano modellekhez is. Ezzel még az év vége előtt elektromos lesz az Opel valamennyi haszonjármű-modellje. 2024-ig valamennyi személy- és haszonjármű modellünket villamosítjuk.“

A konszern saját EMP2 platformjának köszönhetően a Vivaro-e arzenálnyi csúcstechnikát és vezetéstámogató rendszert kínál – ez is pozitívan befolyásolta az IVOTY értékelését. A repertoár a szemmagasságú kijelzőtől a sávtartó asszisztensen, a kibővített jelzőtábla-felismerésen, a fáradtságjelzőn, a részben adaptív sebességtartón, a ráfutásos ütközés figyelmeztetésen és a vészfék-asszisztensen keresztül egészen a 180 fokos tolatókameráig terjed.
Magyarországon az elektromos Vivaro-változatok értékesítése várhatóan 2021 elején kezdődik.

Az aktuális „Év Haszonjárműve” kitüntetéssel az új Vivaro-e folytatja az Opel sorozatát e becses elismerés elnyerésében. Már 1999-ben elhódította e címet az Astra Van, 2002-ben a Vivaro első generációja, majd 2019-ben a Combo Cargo.

forumadmin
Új megjelenéssel mutatkozik be az Opel. A finomabb rajzú márkaembléma, az új „Opel Next“ tipográfia és a világító Opel-sárga jelzi a márka innovációs erejét. A cél: modernebb és bátrabb fellépés. Az Opel ugyanis mindig az innováció és a mobilitás demokratizálását képviselte. Ezt a szellemet fejezi ki a „New Opel“, most már a friss vállalati arculattal együtt.
„New Opel“: modern elemek hangsúlyozzák a márka innovációs erejét Új logó: felfrissült a legendás Opel-villám Új tipográfia: az „Opel Next“ modern, erőteljes és egyöntetű Új szín: szembeötlik és felvillanyoz a világító Opel-sárga Az utazást a jövőbe az Opel GT X Experimental kezdte el. A tanulmányautón már emblémaként jelent meg az új Opel-villám. A markáns karaktervonalat világító neonsárgára fényezték – ebből lett a megújult vállalati arculat Opel-sárgája. Majd az Opel Mokka prezentálta Rüsselsheim első szériaautójaként az új Opel-arcot – a Vizort – és vezetőhelyet – a Pure Panelt.
Most új megjelenésének további elemeit mutatja be az Opel: új logó, új tipográfia, új szín. Egyszóval: „New Opel“. Az új arculatot 2021 első felében az új Opel Crossland és a teljesen újonnan fejlesztett Opel Mokka teszi mindenkinek érzékelhetővé. Ezek az új dizájn első szériaautói. Modernitásukkal tökéletesen illenek a ma és a holnap világába.

„Öntudatosak, nyitottak és befogadók vagyunk. Mottónk az új korszakra: „from cold to cool“. Az Opel új, modern fellépésével a progresszív német kultúrát közvetítjük. Új megjelenésünk izgalmas és teljeskörűen megújított termékprogramunkat jelképezi", mondta Xavier Duchemin, az Opel marketing-, értékesítési és vevőszolgálati vezetője.

Az új Opel-dizájn a lényegesre koncentrál, lemond a cicomáról és az elterelő elemekről. Fókuszban a Villámmal, az új márkalogó gyűrűje megfelelően karcsú. A logó erős alapját egy szóvédjegy adja. Könnyed, ugyanakkor erőteljes, modern és tiszta az „Opel Next“ neveinek tipográfiája is. Három variánsa a világos, a normál és a félkövér. Ezek az írásformák tökéletesen harmonizálnak és egyöntetűek. Az új Opel-sárga az áramot jelképezi, az elektromos korszak új üzemanyagát. A szín felvillanyoz, bevésődik, és összetéveszthetetlen identitást hoz létre.
„Egy új korszak modern márkákat kíván. A modern márkáknak pedig világos dizájnra van szükségük. Új márkaelemeinkkel kifejezzük, hogy összetéveszthetetlenek, progresszívak, az újra és a jövőre nyitottak vagyunk,“ magyarázza Patrick Fourniol marketingigazgató.
Az új megjelenés minden területen visszatükröződik – a termékektől az értékesítésen keresztül a marketingig. Érvényesül valamennyi kommunikációs csatornán és felületen is.
Az új megjelenést közösen fejlesztettük ki a VELOCITY McCANN ügynökséggel, az új „Opel Next“ tipográfia a Monotype műve.

forumadmin
Készült: 2021. április 21.
Utolsó frissítés: 2021. április 21.
Hogy hogyan is kezdődött a történetem a kevésbé praktikus Opelekkel? Meglepő módon az első autómmal, ami (mi más is lehetne?) egy Opel volt, jelesül egy Kadett D 1.3SR 1980-ból, bár ez még nem tudatos választás volt. Ellenben a sportos autók (ebben is Recarok voltak, sportkormány és kiegészítő műszerek) végképp belopták magukat a szívembe, talán ennek is köszönhető hogy az utód, a 2000-ben hozzám került négyajtós Kadett E (ráadásul dízel) volt az egyetlen autó, amit nem tudtam igazán megkedvelni. Ennek ellenére 4 évig használtam, aztán egyszer csak bejött a képbe a Calibra. Hogy miért pont akkor azt nem tudom, hiszen akkor már egyre többet lehetett látni belőlük idehaza is, de valamiért elkezdtek mozogni a bogarak hogy nekem kell egy olyan. Rövid tervezgetés után meg is lett, egyben ez volt az első autóm amit tudatosan vásároltam (az elsőt örököltem, a másodiknál meg nem kifejezetten Opel-t kerestem, hanem egy gazdaságos középkategóriájú autót, csak a véletlen hozta így hogy az is Opel lett): kifejezetten Calibrát akartam, és mivel a benne található motorokról akkor még mit sem tudtam, az egyetlen feltételem az volt vele szemben, hogy klíma legyen benne. Amikor meglett, akkor már egy ideje Opelklub tag voltam, így megvételkor az autókereskedő telephelyéről egyenesen a 2004-es fóti MOTE-találkozóra gurultam vele, a négy lemezfelnin 3 különböző dísztárcsával. Még ma is emlékszem mekkora derültséget keltett…

Így nézett ki vételkor, még az autókereskedő telephelyén

Már otthon, a Kadettről örökölt krómozott(!) alufelnikkel
Megvétel után gyakorlatilag másnap rákerültek a Kadettről örökölt krómozott felnik, és akkor cseppentem bele az abban az időben már virágzó Calibrás társadalomba is, akik révén új távlatok és lehetőségek nyíltak meg előttem, nem utolsó sorban annak köszönhetően hogy a lakóhelyem közelében is élt egy tagjuk, akivel aztán barátság, majd az autók terén egyfajta rivalizálás alakult ki. Nagyjából ekkor kezdett elhatalmasodni rajtam az autofil énem, esetenként meredek túlzásokba esve, mert akkor például még potenciális beszerzési forrásnak tekintettem tuningalkatrészek terén a Homasita céget is. :D Örülök hogy később sikerül elzavarni ezt a vállamra telepedett gonosz kisördögöt. Igazából már ködbe vesznek a módosítások sorrendjei, de a felni után így lett Rieger GTS lökhárítóm, toronymerevítőm, újabb felniszettem (ez már egy 17”-es Artec R volt, feketére festve), chiptuningom, direktszűrőm (ez melléfogás volt, ment is vissza a gyári hamar) módosított hátsó lökhárítóm, ültetett futóművem (egy fix 40/40-es FK), xenonszettem és fóliázott ablakaim is többek között. Persze azért költenem is kellett az autóra: bár amikor megvettem, elég jó állapotúnak tűnt, hamar kiderült, hogy a látszat bizony csal. Az ültetés és a hátsó nyomtávszélesítő beszerelése után az első egyenetlenségnél kiderült hogy a kerék beleér a sárvédőívbe, így hát fel kellett peremeznem azokat. Ekkor derült ki hogy mindkét sárvédőn fél-fél centi gitt van a festék alatt, ami azonmód fel is pattogzott, így vihetem fényezőhöz az autót. Sajna akkoriban nem volt pénzem telifényre, viszont a módosítások (például elöl a morcosított géptető) elég gyakran megkövetelték hogy fényezőhöz járjak, aminek a vége az lett hogy a nálam töltött pályafutása végére az autó minden eleme a tetőn és a csomagtérajtón kívül újra lett fújva. Időközben viszont egészen megszerettem az autót, talán még én sem értem hogy mi volt az oka hogy ennek ellenére meghirdettem alig 3 év használat után. Mindenesetre egy meggondolatlan pillanatban felkerült a hirdetés a legismertebb használtautós portálra, aztán, érdeklődés nem lévén, meg is feledkeztem róla és boldogan használtam tovább az autót  még mintegy fél évig, amikor egyszer csak megcsörrent a telefon, és egy izgatott hang kérdezte hogy megvan-e még az autóm. Igenlő válaszomat hallva csak annyit mondott: ne csináljak semmit, holnap jön a pénzzel. Valószínűleg ez volt ami megszédített, mert tartotta az ígéretét, másnap megjelent és alku nélkül elvitte az autót annyiért amennyiért hirdettem. Utólag visszagondolva azóta is életem egyik legrosszabb döntésének tartom, mert időközben eléggé belopta magát a szívembe az autó. Végül 3 és fél év használat után kényszeredett mosollyal az arcomon megváltam tőle. Így nézett ki akkor, amikor elvitték:

...ez volt a végleges állapota nálam.
Ettől függetlenül ma is hálásan gondolok vissza a Calibrára, mert általa is sok új emberrel ismerkedtem meg akik nem engedték hogy letérjek a fény felé vezető útról az autótuning sötét és szerteágazó ösvényén. Egyebek között a Calibra által végleg Opel-fanatikussá váltam, és kialakult bennem egy határozott kép arról is hogy az utódja csak és kizárólag egy olyan típus lehet, amit maga a gyár is szellemi örökösnek szánt: ez pedig az Astra Coupé.
Azt is megfogadtam hogy nem kapkodom el az utód megvételét, ennek ellenére alig egy hónappal később már az udvaron állt a kinézett Bertone, ennek mellesleg éppen a napokban volt 13 éve. Ilyen volt akkor:

Bertone, vétel után. Ha akkor tudtam volna hogy ezekben széria volt a ködfényszóró, akkor rájöhettem volna hogy törött volt
A klíma itt is előfeltétel volt, és bár már akkor többet tudtam arról hogy a Coupékat milyen motorral szerelték, igazából az 1.8 nem tudatos választás volt (csak abban voltam biztos hogy az 1.6-os kevés, a Turbóban meg nem lennék hosszú életű), a belső azonnal megfogott és nem is eresztett. Viszont az autófil énemet itt már nem tudtam (és nem is akartam) visszafogni, úgyhogy első perctől bizonyossá vált hogy ez az autó sem marad gyári állapotban. Először egy felni került rá (a gyári 16”-os „hópihe mintás”), majd egy Cd-s rádió mert a kazetta a 21. században számomra már nem opció. Mivel engem zavar ha egy autóban egy létező funkció nem működik, így kellett vennem a rádióhoz egy adaptert is, mert egyszerre tarthatatlanná vált hogy a kormányon levő távirányítógombok a fejegység cseréje után működésképtelenné váltak.
***
Intermezzo:

A 2008-as Blitz Weekend tombola fődíja. Itt még nem tudtam hogy az enyém lesz.
Nagyjából ekkortájt (egész pontosan 2008 nyarán, alig 4 hónapja volt meg a Bertone) történt hogy egy Opel-találkozón rám mosolygott a szerencse egy tombola fődíj képében, és az Astra kapott egy társat is egy 1.2-es Corsa A személyében. Isteni ajándéknak tekintettem, mivel akkor már tudtam hogy a Coupé nem lesz télen használva, így ezzel megoldódott a téli autó problémája is. Persze itt sem bírtam a véremmel, úgyhogy az eleinte teljesen alapfelszereltségű Corsát igyekeztem legalább optikailag GSi szintre felhozni: kapott gyári Corsa GSi üléseket, háromküllős sportkormányt (szintén gyári Opel), fordulatszámmérős műszerfalat, gyári Corsa SR 14”-os alufelniket, ugyanerről az alváltozatról egy hátsó szárnyat (színre fújva akkor már), és még fékfejlesztés is jutott neki: előre megörökölte az egykori Calibrám 256mm átmérőjű hűthető féktárcsáját a gyári 236mm-es tömör helyett. Szerettem nagyon, a neki szánt funkciónak megfelelően téli autónak használtam, mindig fél évente váltogattam hogy éppen ez vagy a Bertone van forgalomba helyezve, a költségek csökkentése miatt. Sajnos az akkori anyagi lehetőségeim nem engedték meg két autó fenntartását, így fájó szívvel bő 2 és fél év után el kellett adnom. Amennyire tudom, elég rossz véget ért, hagyták elrohadni Ausztriában egy út mellett letámasztva. 
***
De vissza a Bertonehoz:  következő lépcsőfok egy egyedi autószőnyeg-garnitúra lett, valamint (merjünk nagyot álmodni) bebőröztettem a középkonzolt az ülések kárpitjával harmonizáló világos bézs színűre. Apránként jöttek az olyan módosítások mint a géptető-teleszkóp, az Insignia ablakmosó-fúvókák, a hűthető kesztyűtartó, majd az első látványosabb módosítás: egy másik lökhárító előre, a gyári OPC stílusában. Közben 2010 lett, és már a „hópihés” felnitől is ideje volt megszabadulni (igazából sosem tetszett, van egy olyan hülye kattanásom hogy azok a felnik amelyeknek tíznél kevesebb, de páros számú küllője van, nem néznek ki jól (szerintem olyanok mint egy szekérkerék)), így végül egy Saab alól került alá egy szett Rial Viper D70, 7.5x17” méretben, eleinte még 215/45-ös gumikkal. Temészetesen ebbe is bekerült a xenon, eleinte még a gyári FF-tükrös fényszórókba, aztán eljött a fényszórócsere ideje is, a gyári projektorosra. Ezzel egyidőben kerültek rá füstszínű búrájú oldalindexek is, egy szemüvegtartó a gyári kapaszkodó helyére C Corsából, majd egy újabb nagy projekt, a műszerfal ledezése. Ekkor már bent volt a tempomat is, és ha már úgyis lekerült a kormánykerék körüli burkolat, akkor beruháztam egy Veramon-féle fedélzeti computerbe is.
A szezon végére így nézett ki az autó:          

2010, már kezd alakulni
A következő évre újabb nagy projektet vettem a fejembe: kitaláltam hogy nekem kell ülésfűtés (holott már a Calibrát sem használtam télen, talán csak az első évben), hiszen ha gyárilag rendelhető extra volt, és nem kerül túl nagy fáradtságba a kivitelezése, akkor miért ne. Azóta is egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor kapcsoltam be, de hát Mallory is csak azért akarta megmászni a Mount Everestet „mert ott van” :D Ugyanebből a megfontolásból szimatot fogott kutya módjára addig nyomoztam, amíg rá nem jöttem hogyan lehet a gyárilag beépített kipörgésgátlót kikapcsolhatóvá tenni, mert hát ilyen extra is volt az opciós listán anno. Persze ezt is pontosan ugyanolyan gyakran használom mint az ülésfűtést, de hát ha egyszer lehet, és meg tudom oldani, akkor miért ne? Azért van kakukktojás is: még a műszerfal ledezéssel egyidejűleg bekerült a tempomat visszajelzője a műszerfalba, aminek ugyan a piktogramja megvan gyárilag, viszont egyetlen G Astrában sem működik, obskúrús okokból az Opel nem építette ki ezt a lehetőséget még az eredetileg, már a gyárban tempomattal szerelt típusoknál sem. Hát nekem most már igen. Ugyanilyen „felesleges” extra az autokróm (vagyis a  ráeső vakító fénytől automatikusan elsötétedő) belső visszapillantó tükör, az enyém ráadásul kakukktojás is, lévén egy BMW-ből származik (ahogy az ülésfűtés karbonszálas fűtőbetétei is), és amióta fóliázva van a hátsó szélvédő, még csak el sem kellett sötétednie egyszer sem.

2014-ben, frissen polírozott 17-es felnikkel, és már ültetve.
Így már kezdett egyre jobban tetszeni az autó, de még korántsem értünk a végére: a Calibra kemény futóműve után merőben szokatlan volt a hajóhinta-szerű érzés amit ebben tapasztaltam (meg aztán örök bánatom hogy az előd Calibrához képest ez szinte „bogárhátú”, gyárilag rövidebb is majd’ 30, és magasabb 8 centivel, feltétlenül ki kellett hát köszörülnöm ezt a csorbát), így a következő lépés ebbe is egy másik futómű volt: ez kivételesen tekerhető, nem azért mert eleve ilyet akartam, hanem mert éppen jó áron tudtam megvenni, pedig már akkor tudtam hogy ha egyszer letekerem, felőlem akár össze is rozsdásodhat a menete, mert felfelé ez ugyan nem lesz sohasem tekerve  .
 Pontosan így is történt, hosszú kísérletezés után beállt a végleges magasság: most ott tartok hogy ha 0.5bar-ral kevesebb a guminyomás, akkor már leér az eleje a kapubehajtóban, pedig még volna hová tekerni (elöl további 6, hátul  4 centi menet van még), és még koptatót is tennék rá elölre szívem szerint. Viszont ha megteszem akkor vagy örök életre az utcára vagyok száműzve és nincs többé garázs, vagy újra kell betonoznom a kapubejárót a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére. Pedig jó úton haladok: a 8 centi magasságkülönbséget ami egy széria Bertone és egy Calibra között van, most sikerült nullára redukálni (ennyit van tehát ültetve). 2014 körül a futóműnél annyi változás történt hogy a már említett RIal Viper felnik kaptak egy teli polírt, és felkerült előre a Turbo/OPC 308-as fékszettje, valamint kapott egy toronymerevítőt is, mert egy ilyen már a Calibrámban is jó szolgálatot tett anno.

2015-ben a Legendák Napján a Hungaroringen

2018, majdnem a végleges állapot. Azóta csak kevés változás történt.
Ekkortájt kezdtem el kísérletezni a műszerfallal: egy netes oldal inspirációjának hatására előbb egy androidos tablet került a középkonzolba a multimédiás funkciók végett, viszont a gyári rádió is megmaradt praktikus okokból. Ehhez teljesen át kellett faragni a középkonzolt, ami ilyen alkalmakkor eleinte újrabőrözve, később fényezve lettek. Azért írtam hogy „alkalmakkor”, mert természetesen az első elképzelés nem lett jó, a fejegység túlságosan alulra került, és a műszerfal mögötti fűtésbox helyigénye miatt nem tudtam teljesen betolni a rádiót a középkonzolba, az mindig kilógott egy-másfél centit. Mivel ez így nem maradhatott, jött a B verzió, itt megszüntettem a középső szellőzőrostélyokat (és vele az elakadásjelző gombot is átmenetileg), valamint a tablet és a fejegység is feljebb került a középkonzolban, ami itt már a kárpit színéhez igazodva bézsszínű lett. Sajnos később kiderült hogy ez sem a megfelelő megoldás, mivel a középső légrések nélkül a klíma hatékonysága nagyban csökken (konkrétan meg lehetett főni az autóban, bekapcsolt klíma mellett is), így harmadszorra is átalakítottam: ezúttal a tablet és  a hagyományos fejegység ugrott, cserébe beszereztem egy akkor elég drágának számító és sokat tudó androidos dupla DIN fejegységet, és  az új középkonzol megint fényezve lett, ismét csak bézs színűre. Az új fejegységben már nincs optikai meghajtó (CD vagy DVD), ellenben van benne Wifi, GPS, Bluetooth és mobilnet is, mivel vettem bele SIM kártyát (sokkal kényelmesebb így netezni, nem kell szenvedni a teló párosításával. Természetesen nem böngészésre gondolok, hanem online navigációra és Spotify-ra). Telepítve lett a fejegységgel együtt előre néző (menetrögzítő) kamera (a belső tükör mellé, később tudtam meg hogy néhány országban tiltják), illetve tolatókamera is. Kaptak fényvédő fóliát az üvegek, majd jött a következő nagy projekt: eldöntöttem hogy nekem vajszínű bőrbelső kell, és mivel nem találtam gyárit eladót, így végül újrabőröztettem a belsejét. Ekkor már 2018-at írtunk, azóta csak egy még nagyobb (immáron 18”-as, gyári Corsa D OPC) felni ment rá, valamint az OPC-stílusú (de igazából nem az) lökhárítót felváltotta egy valódi OPC lökhárító, benne ledes (és sárgára fóliázott) ködfényszórókkal), valamint az elmaradhatatlan Cupra koptatóval. Hirtelen ennyit tudtam összeszedni az idestova 13. éve nálam levő Bertoneról, erősen olyan érzésem van hogy kimaradtak dolgok, de ezek szerint azok nem lényegesek…

2020-ban a lemenő nap fényében. 
Viszont a történet itt még nem fejeződik be, ugyanis hiába adtam el a piros Calibrámat 2008-ban, az általa előidézett függésből nem tudtam kigyógyulni, így 11 évvel később, 2019 februárjában hosszas gondolkodás után végre rászántam magam hogy megint veszek egyet. Persze azt már tudtam hogy a Bertone marad, még egyszer nem akartram átélni azt a hiányérzetet amit a piros Cali eladása okozott (pedig az csak 3,5 évig volt nálam, a Coupé meg akkoira már a 11. évét taposta a tulajdonomban), szóval az újabb Calibra második (de véletlenül sem feleannyira megbecsült) autónak került hozzám, így most kettőből kettő hobbiautóm van, napi használós meg egy sem. Ennyit arról hogy mennyire vagyunk barátok én és a racionalitás…

2019 februárban, a hazahozatalkor. Még egész gyárias, leszámítva az ültetést.
A második Calibrám egy gyártás végéről származó, ’97-es évjáratú X20XEV motoros autó lett, elvileg „Young Edition” kiadás, de ennek semmi nyoma, mert az ajtókon található és ezt a kiadást azonosító logókat valaki már leszedte róla korábban, viszont ezt a színt (Nordcap, egyfajta lilásszürke, az olvadó jeget szimbolizálja a gyár szerint) ebben az évjáratban csak erre a kiadásra fújták.

Itt már új a kárpit és egyedi szőnyegszett is van.
Első dolgom a megvétel után (alig pár napja volt nálam az autó ekkor) az volt hogy kicseréltessem a gyári fényszóró projektorait. Akik ismerik a típust, tudják hogy a fényszórója egy tragédia, röviden leírva a probléma az hogy az izzó hőterhelése és a lámpatest kis homlokfelületéből adódó gyenge hűtőhatás miatt a gyári műanyag projektor túlmelegszik és idővel megolvad az izzó befogatási pontja körül, amitől az izzó kikerül a gyújtópontból és a világítás egy halovány gyertya erejével fog vetekedni. Már sok évvel ezelőtt is voltak kísérletek ennek orvoslására, eleinte a Fiat Punto II projektorának beszerelésével (nyilván az új lámpa is megoldás, de egyrészt méregdrága, másrészt csak elodázza a problémát, nem szünteti meg), de az sem volt végleges. Viszont azóta az utángyártóipar előállt az utólag beszerelhető (és többféle méretben kapható) projektor ötletével, ami kis mókolással (távtartót kell neki gyártani) beszerelhető a Calibrába. Legfontosabb tulajdonsága hogy egyrészt fémből van, tehát többé nem fog megolvadni, másrészt meg ez egy bi projektor, azaz benne van a kis fényterelő lemez ami a fényváltó kapcsoló meghúzására lecsapódik, tehát reflektorként is használható. A fényereje/vetítési képe össze sem hasonlítható a gyári fényszóróéval, gyakorlatilag megegyezik a mai modern autók hagyományos izzós világítótestjeinek hatékonyságával. Egy probléma kilőve.
Az fentebb leírt autós „előéletemből” sejthető hogy ez a kocsi sem maradhatott úgy ahogy hozzám került, így az azóta eltelt bő két év alatt kapott ez is egy szett 17”-es felnit. Itt már a kereket is tudatosan választottam, szerintem a ’90-es évek autóihoz nagyon megy a pókhálómintás felni amik akkoriban voltak divatban, így három típus volt versenyben: első a BBS RX 215/216 (ezek olyanok mint a gyári Cliff/DTM/Keke kiadás felnijei, csak ezek 17”-osak annak ellenére hogy 4x100-as a lyukosztásuk, VW Golf III/Venton voltak ilyenek eredetileg), a második az ASA AR1, a harmadik pedig a Keskin KT4. Végül a Keskin lett a befutó, egyszerűen azért mert olyat találtam legelőször a három közül.  A Calibrát már ültetnem nem kellett mert úgy vettem hogy volt alatta egy 40/40-es fix FK rendszer, ami egyfelől jó volt, másfelől viszont hozott magával egy problémát is: jelesül hogy a gyárinál kisebb kerekek miatt amik az autón voltak (205/50 R15-el vettem, pedig 205/55 a gyárija) a kipufogó elég gyakran leért (olykor látványos szikrákat is vetett a mögöttem jövők legnagyobb örömére), ezért időszerűvé vált egy komplett kipufogórendszer csere. Ez végül rozsdamentesből lett lehajtogatva egy Paragi hátsó dob és egy egyedileg gyártott középdob beiktatásával, utóbbit azért mert a Calibrához már nem kapni  középdobot, nem gyártják, se eredeti gyárit, se utángyártottat. Még korábban ebbe is bekerült egy toronymerevítő az eddigi autóimban szerzett jó tapasztalatok miatt, valamint a belső is kicserélődőtt a szerintem legszebb nem bőr Calibra belsőre, a Linse fantázianevűre. A bőrön is gondolkodtam, újabban nagyon tetszik a mogyoróbarna szín, de egyrészt mivel ilyen nem létezett gyárilag, így csináltatni kéne, másrészt meg ami még inkább visszatart az az hogy ebben az autóban sajnos nincsen klíma, a bőr meg enélkül elég necces lenne…

Ezt már 2020 nyara, az autó nagy vonalakban most is így néz ki.
Na igen, nincsen klíma, pedig a két korábbi autómnál azt írtam hogy ez előfeltétel nálam ha autót veszek. Így van, a jót könnyű megszokni, és egyébként pont ez volt a két bekezdéssel feljebb írt hosszas gondolkodásom oka hogy megvegyem-e ezt az autót. Végül azért döntöttem úgy hogy a klíma nélkülisége ellenére is megveszem, mert az általam felállított feltételrendszer (klíma, faceliftes kasztni (a jobb korrózióvédelem miatt), és adott motor) mindegyikének megléte egyre reménytelenebbé vált így a gyártás befejezése után több mint 20 évvel, szóval realizálódott hogy ha ezt most nem veszem meg, akkor lehet hogy soha nem lesz többé Calibrám. Egyelőre együtt tudok élni a klímanélküliséggel így hogy csak hobbiautóként használom, bár sokat javít a dolgon hogy ebben az autómban viszont van tetőablak, ami a Kadettek óta nem volt egyik kocsimban sem. Azért a bőr belsőn még mindig gondolkodom, de ha végképp elvásik a mostani, akkor lehet ezt is meglépem, akármennyire is kényelmetlen lesz.
Kerültek még az autóba olyan apróságok mint fedélzeti computer, autóhifi (ezúttal hagyományos 1DIN-es fejegységgel, viszont itt van erősítő és mélyláda), variálható intervallumos ablaktörlő kar ( B Omegából), tempomat (mert már a Bertoneban is szerettem), míg végül 2019 végén belevágtam a nagy projektbe.

Calibrák toronymerevítővel, 14 év különbséggel. A történelem ismétli önmagát.
Ez pedig az lett hogy eldöntöttem hogy megépítem az első X20XER (a G Astrából ismerős szívó OPC) motoros Calibrát (legalábbis az elég kiterjedt ismerősi körben nem tudtam másikról). Ehhez először is vettem egy XER hengerfejet ami plug and play passzol az XEV motorra, kapott egy rozsdamentes 4-2-1 leömlőt (gyári OPC-t nem találtam, de az is 4-2-1, az eredeti Calibra 4-1 leömlőjével szemben), a kipufogórendszer már adott volt, a szívósor és az injektorok meg eredetileg is olyanok mint a kis OPC-é. A cél a gyári XER 160 lóereje lett volna, ami már így is tekintélyes előrelépés az eredeti 136 lóerőhöz képest (szívómotoros autóról beszélünk!), viszont habár a technika 2020 tavaszára összeállt, addig nem mertem megméretni amíg nem találok valakit aki a chipet is megírja hozzá. Ez nem volt egyszerű feladat, részben mert manapság az OBD-n keresztül írható autók korában senki nem akarja vállalni azt a szívást ami a vezérlők forrasztgatásával jár (ebben még így működik a chipelés), ráadásul az utolsó évjáratos X20XEV Calibrák motorvezérlője még egy speciális fajta is amit csak ebbe a típusba szereltek, úgyhogy bejáratott megoldás sincs rá.
Végül ez is megoldódott, és az autóm várakozáson felül teljesített, ugyanis a várt 160 lóerő helyett végül 174-et teljesített a padon, ezzel ha minden igaz, most az enyém a legerősebb ilyen motoros Calibra az országban. Az kimaradt hogy még a motortuninggal egy időben kapott az autó egy váltóútrövidítőt és a váltókar hosszából is vágtam vagy 5 centit, így most japánosan precízen, bár kissé nagy erővel kapcsolhatóak a fokozatok. Ezután már csak egy nagyobb fék került rá, a gyári 256-os helyett 280-as átmérőjű (Meriva) tárcsákkal, 4x100-as lyukosztásban ez a legnagyobb fék ami gyári alkatrészekkel megoldható.
Még 2020 nyarán végül megoldódott még egy probléma ami megvétel óta kísérte az autót: már úgy vettem hogy a tetőablak csak részben működött, azaz felbillenteni fel lehetett ugyan, de hátrafelé csak kb. 7-8 centit csúszott, ahelyett hogy véghelyzetig hátrament volna. Pár hónappal korábban sikerült vennem egy komplett bontott tetőablakot hozzá (ebben szerencsém volt, ugyanis a faceliftes Calibra tetőablaka mindenben megegyezik a Tigra A tetőablakával, olyanból meg elég sokat bontanak szerencsére), ami nyár végén be is került. Amilyen egyszerűnek hangzik, annyira nem volt az, ugyanis a tetőkárpitot és az oszloptakarókat kompletten le kell venni hozzá, szóval gyakorlatileg egész napos történet volt, de legalább most már a sibedám is hibátlan.
Jelenleg itt tartunk, és egyelőre mindkét autó abban a formájában van amilyennek elképzeltem, úgyhogy egyelőre különösebb nagy projekt nincs tervben, inkább az állagmegóvásra összpontosítok. Azért még van egy váltóútrövidítőm a Bertoneba is amit csak be kéne szerelni, illetve a Calibra remélhetőleg fog kapni idén egy ablaksötétítést (elsősorban azért mert jobban néz ki és csak másodsorban a klímanélküliség enyhítésére), tervezek bele egy automatikusan elsötétülő belső visszapillantó tükröt, valamint már készül az új A-oszlop takaró a beépített olajhőfokmérővel.

2020-ban, egy szerbiai találkozón.
Legújabb fejlemény alig egy héttel ezelőttről hogy a Calibra megállt alattam minden előjel nélkül, úgy mintha kifogyott volna a benzin. Szerencse a szerencsétlenségben hogy mindez a munkahelyemtől (és a jól felszerelt műhelytől) alig 100m-re történt, úgyhogy könnyedén neki tudtunk esni a hiba orvoslásának. Hamar kiderült hogy az AC-pumpa hibásodott meg, sajnos ennél az autónál ez egyet jelent azzal hogy a tankot le kell venni, mert az egy dolog hogy a tankban van az AC, de felülről nincsen szerelőnyílás a kasztni felől… Viszont a munkatársaimnak hála ez is viszonylag hamar megoldódott, aznap délutánra már újra járt az autó motorja. A gyári benzinpumpa 262e km-t bírt.
***
Népmesei fordulattal élve mondhatnám hogy itt a vége, fuss el véle, de attól tartok nem így van. Ismerem magamat, tudom hogy ha egy autón „nincs mit csinálni” (nem csak állagmegóvásra vagy javításra gondolok, hanem szépítésre, fejlesztésre), akkor egy idő után elkezdem új projekten törni a fejem. Most is ez van, a Bertone ugye rég „kész”, a Calibra is befejezettnek tekinthető, úgyhogy kéne valami ami lefoglal. Azt már tudom hogy a mostani két autóm eladása fentebb részletezett okokból szóba sem jöhet (hetekig beteg voltam az előző Calibrám eladása után, ezt nem akarom még egyszer átélni), szóval azok maradnak, de mégis kéne valami. Itt kétfelé ágazik a történet: egyfelől régóta ízlelgetem a gondolatot hogy nekem egyszer lesz még egy veteránom (nem úgy hogy megvárom amíg a mostani autóim elérik ezt a kort, a saját magam által felállított definíció szerint ez olyan Opelt jelent amiben nincsen légzsák, egy sem), leginkább egy D Kadettet szeretnék, nosztalgiából, mert ilyen volt az első autóm, bár ez csak egy ilyen „vállamon mocorgó kisördög”, mert D Kadett vagy nincs már (porrá rohadt mind), vagy méregdrága. A másik vonal sokkal racionálisabb: mivel nincsen télen is használható autóm, kéne egy olyan ami alkalmas ilyen célra is. Jelenleg egy szüleimtől kölcsönzött C Corsát használok amúgy telente, de szegény egy teljesen átlagos ötajtós alapfelszereltségű igavonó, ennélfogva egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Hosszú évek tapasztalatai azt mutatják hogy azokért az autókért tudok rajongani, amikban van valami különleges, legyen az a formája, a felszereltsége, motorja, bármi, és ha ehhez hozzátesszük hogy háromnál több ajtaja még a busznak sincsen, akkor ha márkán belül maradok (sose volt más gyártmányú autóm, szóval ez evidens), és az anyagi lehetőségeimet is figyelembe veszem, elég hamar kikötünk a szinte nyilvánvaló megoldásnál: Tigra. Mármint az első, még nem nyitható fémtetős generáció. Sok van belőle, nem is drága, izgalmas is a formája, napi járós autónak pont ideális lenne. Szóval mostanában ezen gondolkodom, és ahogy magamat ismerem (már a két Calibra és a Bertone előtt is ez volt), ha folyton ezen jár az agyam, akkor egy-két éven belül általában meg is lépem a vásárlást. És mivel a fentiekből kiderült hogy nálam az autók nem szoktak olyan állapotban maradni ahogy hozzám kerülnek, így elmondható hogy a sztorinak még messze nincs vége…
 
 
forumadmin
Készült: 2021. április 7.
Utolsó frissítés: 2021. április 7.
Ültem az autómban a munkahelyi parkolóban. Jött egy “ kolléga” és mellém parkolt. Mondanom sem kell mikor kiszállt neki ..szta az ajtót az enyémnek. Na ekkor jött a gondolat, hogy kell egy játszós autó amit nem kell sajnálni. Amit nem félek ott hagyni a parkolóban.

Először egy Smartot akartam venni, hogy dolgozni járni jó lesz. Hamar lebeszéltek róla. Egy barátom mondta, hogy nézzek A Corsát. Neki több darab is van. Alkatrész relatíve van hozzá és jó kis kocsi az ha figyel rá az ember. Könnyű vele parkolni és nem mellesleg jó vezetni.
A hahu-n megláttam egy hirdetést ahol egy kis 1,2-es ponyvatetős A Corsát árultak fél év műszakival. Tetszett a ponyvatető. Egyrészt mert ritka és feelingje van a tető nélkül autózásnak. Elmentünk megnézni Óbudára.
Egész jó állapotban volt a korához képest. Az eladó sokat mesélt a kocsi történetéről. Elmondta azt is , hogy a felesége használta. A munkahelyére járt vele ami kb. 3 kilométerre volt tőlük. A padlólemez egyben volt ami egy 92-es Corsánál meglepő. A kritikus helyeken is rendben volt. Kicsit alkudtunk belőle és elhoztuk. A nap emlékezetes mert a kisfiam születésnapja volt.
Fura volt vezetni a kis 45 lóerős autót a Zafira után. A kis lendkerék meg a vitaminhiány eleinte sokszor okozott meglepetést. Aztán idővel rá jöttem , hogy kell vezetni és a többszöri ki kormolás is megtette a hatását. Aki ismer az tudja, hogy valamit mindig változtatok az autóimon . Még a C Rekordnál megszoktam ,hogy olyan autóval megyek ami nem minden nap jön szembe az úton.

Először lefestettem a szürke lökhárítókat feketére , kapott egy 40-es ültetést amitől sokkal stabilabb lett a kocsi. Jöttek a szokásos javítások, hogy a mindennapi használatra alkalmas legyen. Olajcsere, benzinszűrő, gyertyák, féltengely csuklók , 4 új lengéscsillapító stb. Fél év múlva a műszaki vizsgán simán átment. Elkezdődött az alkatrész vadászat. Egy rozsdamentes bal ajtóért elmentem egészen Szegedig. Kecskemétről is jött pár cucc és Budapestre is mentem párszor beszerző körútra.

Lefújtam a műszerfalat feketére, kapott GSI kárpitokat és fordulatszámmérős kilométerórát is. Került rá gyári GSI alufelni új nyári gumikkal. Aztán ugyanilyen felni szett lett a téli is.
Imádtam a kis Nyekenyókát (így hívták a gyerekek ) Idén januárra tervben volt egy karosszéria rendbetétel és fényezés. A pénzt is félre tettem rá és le volt beszélve a lakatossal hogy mikor viszem a kocsit.




Aztán szólt haverom, hogy Eladó a C Corsája. Erről tudni kell, hogy egy megkímélt keveset használt ugyanolyan ponyvatetős C Corsa. Ami ugye szintén ritka kivitel. 1,2-es benzines. Téli nyári kerekekkel gyári állapotban. Gondoltam meg hirdetem a Nyekenyókát és ha elviszik hozzá teszem az árához azt a pénzt amit a javításra szántam és megveszem. Mégiscsak újabb és nagyobb viszont ugyanolyan ritka kiadású autó. Meg hirdettem a kocsit. Volt elvétve egy-egy érdeklődő de konkrét senki. Január elején úgy voltam vele, hogy még egy hetet várok és leveszem a hirdetést. Megy a kicsi a karosszériáshoz és meg lesz szépen csinálva. Na ekkor jelentkezett egy vevő. Egészen Pécsről jött megnézni. Gondoltam ha át utazza hosszában az országot akkor komolyan gondolja. Kicsit meglepődött mikor kinyitottam a garázst és a Corsa letakarva állt bent. Alaposan átnézte. Az összes kritikus helyet meg vizsgálta. Látszott , hogy ismeri a típus gyengéit és erényeit. Kifizette, feltette az autószállítóra és elvitte. Hát ennyi volt az A Corsás pályafutás. Másnap elmentem és kifizettem a “Cét”. Mondtam haveromnak, hogy délután hozza el. De ez egy másik történet.

 
Kisebb átalakításokat végeztem rajta de épp csak annyit, hogy ki tűnjön a többi tucat C Corsa közül. Kapott Njoy lámpákat, ködlámpákat előre , színre fújt kilincseket és tükör burkolatot. Egyenlőre marad így. Nem tervezek más átalakítást. Viszont már ezzel is vigyázni kell a parkolóban,hogy hová állok vele.
 




Kölyök
A legnagyobb közösségi oldalon nézelődve akadtunk bele a következő képsorozatba. Egy egér éléskamrának használta az autó légszűrőjét ahonnan vélhetően egy ráindítás után (majd miután a turbó felaprította) továbbjutott a motorba is a sok sok kukorica, jelentős károkat okozva. A motor valószínűleg megérett a cserére..






forumadmin
Látni kell az új Opel Mokkát! Felmutat mindent, amit ma és a jövőben képvisel az Opel, megtestesíti a márkaértékeket – német, izgalmas, elérhető – és felvezeti az elkövetkező tíz év dizájnfilozófiáját. Az akkumulátoros-elektromos Mokka-e teljesen emissziómentes. 2020. szeptember 22-én lesz az új Mokka hivatalos világpremierje, és ekkortól lehet megrendelni is az autót. Az Opel vezérigazgatója, Michael Lohscheller és szakértői csapata részletesen bemutatja a Mokkát és ismerteti az új generáció árait – mind a benzin- és dízelmotoros változatokét, mint a Mokka-e elektromos kivitelét. Ez az első eset, hogy egy új típus rögtön az indulástól villanyautóként is megrendelhető az Opeltől.
Michael Lohscheller, az Opel elnök-vezérigazgatója sajtókonferenciát tart 13.00 órától Nyilvánosságra hoznak minden árat, felszereltségi kivitelt és műszaki fénypontot Szeptember 22-étől megrendelhető a Mokka és az elektromos Mokka-e A szigorú koronavírus-intézkedések miatt sajnos csak kevesen vehetnek részt személyesen a rüsselsheimi rendezvényen. Ennek ellenére senkinek sem kell lemondania a legújabb információkról, szeptember 22-én 13.00 órától elejétől végig megtekinthető a sajtókonferencia YouTube-on . 
 


forumadmin
Az Opel a PACE! stratégiai tervnek megfelelően továbbfejleszti üzleti modelljét, hogy a jelenleginél agilisabb, rugalmasabb és hatékonyabb működést valósítson meg egyes európai piacokon. Ezen folyamat részeként, az Opel magyarországi üzleti tevékenységét az elismert és sikeres Wallis Automotive Europe, mint helyi független importőr partner bevonásával fogja ellátni.
 
 
A Wallis Automotive Europe látja el az importőri feladatokat Újabb mérföldkő a PACE! stratégiai terv megvalósításában Agilisabb és rugalmasabb működés a növekedés érdekében A tranzakcióról szóló szerződés aláírásra került. Az ügylet zárását követően, az Opel hazai üzletágának megvásárlásával a Wallis Automotive Europe végzi a nagykereskedelmi importőr feladatokat Magyarországon. Az Opel munkatársai, akik jelenleg az üzleti tevékenység ellátásáért felelnek, az érvényes jogszabályoknak megfelelően, az új szervezethez kerülnek legkésőbb a tranzakció lezárásával. (ez személyes egyeztetés keretében történik)
Az új struktúrában való működés az illetékes hatóságok jóváhagyását követően indul el.
“Ez a döntés értékesítési rendszerünket még agilisabbá, hatékonyabbá és egyúttal verseképesebbé teszi Magyarországon“ – hangsúlyozta Xavier Duchemin, az Opel/Vauxhall értékesítési, szervíz és marketing ügyvezető igazgatója. “Biztosak vagyunk abban, hogy márkánk a jövőben még sikeresebben fog működni a helyi piacon.”
A biatorbágyi székhelyű Wallis Közép-és Kelet-Európai régióban működő gépjárműipari vállalat. Tevékenységi körébe gépjármű és alkatrész importőri, viszonteladói, valamint egyéb autóipari szolgáltatások tartoznak. A Wallis Automotive Europe, az Opel új importőr partnere Horvátországban, Szlovéniában valamint Bosznia-Hercegovinában is.
Az Opel 12.500 gépkocsit értékesített 2019-ben Magyarországon. A következő években is a  cél egyértelműen a profitabilitás, valamint a fenntartható fejlődés megőrzése a régióban.

  • Ki van Online?   0 Felhasználó, 0 Névtelen, 663 Vendég (Teljes lista)

    • Jelenleg nincs regisztrált felhasználó az oldalon ONLINE


×
×
  • Create New...

Fontos információ

Sütiket (cookies) helyeztünk el az eszközén, hogy segítsünk a webhely jobbá tételében. Módosíthatja a sütik beállításait , különben feltételezzük, hogy rendben van a folytatás.